Nem is olyan messze városunktól, Győr szívében, a színház tőszomszédságában található egy kis olaszországnyi terület. Egy csipetnyi Calabria, amelyből egy remek étterem formájában a tulajdonos, Daniele Carrera elhozott nekünk egy kis élményt. Ez annyira sikerült neki, hogy még a sziesztát is szigorúan betartják, ami tájainkon, ugyebár, nem nagyon megszokott. A valódi olasz alapanyagokból készített ételek, illetve a tulajdonos által képviselt remek ízvilág együttesen határozzák meg az immár több mint tíz éve üzemelő La Dolce Vita olasz éttermet. Buongiorno, hallhattuk, miután beléptünk… 🙂
AZ ÉTTEREM
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/8. számában.
Fotók: Ugróczky István
Egy nagyon meleg nyári estén érkeztünk az étterembe, amely első benyomásra is visszaadta az olaszos környezetet, amit még autentikusabbá tett több olasz vendég társalgása.
Boltívek, fehér falak és rengeteg zöld növény volt a hangulatos teraszon, ahol csapatunkkal helyet foglaltunk. Pár percen belül előttünk termett egy kis Pocahontas termetű felszolgálólány, aki némi kellemes társalgás után már vette is fel az italrendelést, egyben nyújtotta át az étlapot.
Miközben az étlap tartalmán diskuráltunk, az asztalon landoltak az általunk választott italok. Valódi olasz ásványvíz, tökéletes hőmérsékletű, hamisítatlan olasz, száraz fehérborral.
Megközelítőleg tizenöt perces eszmecsere után megszületett az ételválasztásunk is. Pincérnőnk készségesen válaszolt kérdéseinkre az ételekkel kapcsolatban, és lelkesen ajánlotta is azokat.
ELŐÉTELEK ÉS LEVESEK
Az előételek közül a parmezánnal és paradicsommal kínált bruschettát (4,10 €) választottuk. Azt hiszem, ezt az ételt senkinek sem kell bemutatnom. Remek és ízletes fogás, amely fogyasztható a nap bármelyik szakában.
A calabriai előételtál (10,50 €) egy kiadós egyveleg, amelyen többfajta olasz szalámi és sonka, illetve kétfajta saláta található. Hihetetlen ízvilággal rendelkező fenomenális előétel, amely elfogyasztása után elgondolkodtam, hogy elbírok-e majd a többi fogással?!
A Vitello tonnato (8,60 €) fehérborral, hagymával és zellerrel marinírozott, majd vékony szeletekre felvágott, főtt borjúhús, amelyet tonhalszósszal fednek be (a fenti képen). Eszméletlenül ízletes és remek előétel.
Utolsóként a bivalymozzarella capresét kóstoltuk füstölt sonkával (8,60 €), amely ízvilága szintén ámulatba ejtett. Ezt a fajta mozzarellát vízibivaly tejéből készítik, kóstolása után érdemes újraértelmezni a mozzarella fogalmát.
A levesek terén is végigkóstoltuk a kínálatot. A paradicsomleves fokhagymás kenyérrel (3,20 €) teljesen más, mint az általunk megszokott magyaros. A legnagyobb különbség, hogy a mi paradicsomos levesünk édes. Egyszerű, ám nagyszerű leves ez, amelyből minden kanál a csizma országát idézte.
A minestrone (4,50 €) talán a legismertebb olasz leves, amely zöldségekkel alaposan telített, és nagyon jellemző rá, hogy „ahány ház, annyi szokás”, mivel majdnem mindenhol másképp készítik. Jelen esetben kifogástalan volt.
A sajtos pirítóssal tálalt hagymaleves (4,20 €) talán a világ legegyszerűbb és legnagyszerűbb levese. Érezhető a karamellizált cukor és a pirított hagyma okozta ízkavalkád, amely a belehelyezett sajtos pirítóssal kitűnő.
A halleves Porticello módra (8,60 €) volt a legnagyobb és legpozitívabb meglepetés számomra. A tengeri herkentyűkkel bőven telített leves nagyon impozáns ízvilággal rendelkezett. Tény, hogy a halászlével első hallásra testvéreknek tűnnek, ám kóstolás után már rokonoknak sem. Kimagaslóan a legjobb leves volt a kínálatból.
FŐÉTELEK
Fűszeres tengeri sügér burgonyával, trópea hagymával, articsókával (16,70 €)
A tengeri sügér talán az egyik legízletesebb halfajta azok közül, amelyeket eddig fogyasztottam. A Dolce Vitában a főnök személyesen filézte ki az asztalon a már teljesen készre sült sügért, és annak rendje s módja szerint ízlésesen tálalta. A hal gyönyörű fehér és tökéletesre sült húsa csak úgy omladozott a számban, a köretként felhasznált főtt burgonya és trópea hagyma pedig tökéletes párosnak bizonyult. Amit kissé hiányoltam, az a citrom vagy a lime…
Pizza allo Spek (7,30 €)
Aki a vastag nápolyi pizzát kedveli, az csalódott marad! Ám aki a vékony tésztájú, kissé ropogós, mégis zamatos pizzát, az a mennyországban fogja magát érezni. Ez az egyik legjobb pizza, amit valaha kóstoltam! Érezhető az első osztályú alapanyagok használata, beleértve a kiváló minőségű füstölt olasz sertéssonkát, amely a fő alkotója volt a pizzánknak.
Grillezett bélszín olvasztott sajttal, párolt zöldséggel (18,40 €)
A tökéletesre sült sertésbélszín teljesen megfelelő vastagságú, omlós és lédús volt. Az olvadozó sajt nemcsak ízével járul hozzá a fogásokhoz, de folyós állagának köszönhetően akár a mártást is helyettesítheti. A roppant ízletes sajt emellett kellőképpen hozzájárult az étel exkluzív ízvilágához. (A címlapképen)
ÉDESEM
Már az előételek elfogyasztása után azon tűnődtem, hogyan fogjuk magunkba tolni a következő fogásokat, így a végére már csak egyetlen desszertet mertünk bevállalni. A választásunk egy valódi olasz ínyencségre, a tiramisura (3,60 €) esett, ami tökéletes befejezése volt a kis-olaszországi gasztronómiai utazásunknak. A tiramisu, mondhatni, a desszertek pizzája, nagyon egyszerű és nagyszerű édesség, amelynek krémességét a hamisítatlan mascarpone biztosítja. Ízletes, krémes, üdítő és a benne lévő kávé sokakat fel is dob! Csak ajánlani tudom!
Ami nem hiányozhat a menüsor végéről, az a valódi olasz kávé, melynek esszenciáját kiválóan emelte ki az egy hörpintésnyi ristretto.
SZUMMA SZUMMÁRUM
A felszolgálók odafigyelhettek volna egy kicsit jobban is, mivel kevesebb evőeszköz volt az asztalon, mint amennyien voltunk, és ezt csak az étel felszolgálása után pótolták. Ám mindez egy keddi este, az utolsó helyig foglalt terasznál csekélységnek mondható. Minden jó, ha a vége jó! A kedves tulajdonos ugyanis egy olasz digesztívvel, egy jéghideg limoncellóval kárpótolt minket.
A teljes vacsora italokkal együtt 161 €-ba került.
Hangsúlyozzuk, hogy a fent leírtak kizárólag csapatunk tagjainak véleményét tükrözik.
Az olasz lezserség tehát jelen van az étteremben. Leginkább pedig abban nyilvánult meg, hogy kissé többet kellett várnunk az ételekre, mint általában. Ám annak ellenére, hogy a Dolce Vitában eltöltöttünk több mint három órát, úgy elsuhant az idő, mintha egy röpke pillanat lett volna. Szóval soha ne teljen rosszabbul az idő egy tökéletes proseccót kortyolgatva. 🙂
Arrivederci, sokáig ismételgettük távozásunkkor, és biztosra vehető, hogy hamarosan újra visszalátogatok ide egy kis sziesztára… 🙂
Legutóbb: Vendéglőlesen: Pavúk étterem