Olyan, mintha kompromisszumok megkötésére születtünk volna. Mintha erre tanítottak volna egész életünkben. Megtanultuk, hogy ha el szeretnénk érni valamit, azért áldozatokat kell hoznunk – nem is akármekkorákat. A boldogságnak tényleg olyan nagy ára van?
Felnőttkorunk küszöbéhez érve tele vagyunk reménnyel, bizalommal. Tele hittel. Fontos döntéseinknél biztosak vagyunk benne, hogy ha a tanult minta szerint meghozzuk ezeket a szükséges áldozatokat, úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elterveztük. A befektetett erő és energia meghozza a várt gyümölcsét, mi pedig bátran lépünk, vállaljuk a szükséges következményeket.
De mi a garancia arra, hogy minden úgy alakul, ahogy azt elvárjuk?
Íme az előre beprogramozott tanácsok, amelyek tudat alatt működnek már bennünk:
„Meg akarsz gyógyulni? Szedd be a gyógyszert!”
„Házat akarsz? Vegyél fel hitelt!”
„Boldog akarsz lenni? Találj párt és csinálj gyereket!”
„Csinos akarsz lenni? Csomagold drága ruhákba magad!”
„Gazdag akarsz lenni? Dolgozz látástól vakulásig!”
Világosak a minták és a parancsok. De gondoljunk bele csak egy percre, és képzeljük el magunk előtt, hogy mindez NEM így van!
Jobban odafigyelhetünk az egészségmegőrzésre, és használhatunk több gyógynövény alapú készítményt!
Nem kell, hogy birtokolj egy házat, hogy valahol lakhass!
Partner, illetve család nélkül sem kell elásnod magad, így is nagyszerű vagy!
Egy drága ruhától Te magad még nem leszel értékesebb!
Pénzből is csak annyi kell, amennyi elég. Nem igaz?
Érdemes becserélni a boldogságunkat arra, hogy valamink „legyen”? Meddig érdemes még kompromisszumokat kötnünk, hogy megkapjuk azt, amit akarunk? Ne felejtsük el, az árak folyton emelkednek, a vásárlás, a csere feltételei is folyamatosan változnak.
Mit vagyunk még képesek feláldozni magunkból, hogy teljesítsük, amit elvárnak tőlünk?