Folyton folyvást készülünk a nagybetűs életre, a nagy boldogságra, hogy majd egyszer milyen jó lesz. Minden szebb és egyszerűbb.
Arra koncentrálunk, abba fektetjük szinte minden energiánkat, hogy előre tervezzünk. Egyedül a kitűzött cél lebeg előttünk: a jövő. A jövőbeni párom, családom, az elképzelt munkahelyem, a ház, ahol élünk. S amikor már a házatok alapját rajzolod a fejedben, vagy a cuki kutyátok cuki nevén gondolkodsz, még akkor sem esik le, hogy milyen messze vagy a realitástól.
Várjuk a varázslatot, amitől az életünk egy csapásra megváltozik és a jelenlegi – nyomorúságos(nak tűnő) – helyzetünkből kiszabadulva élvezhetjük majd a könnyen jött áldásos helyzet.
Ébredj! Ébredj! Semmiféle varázslat nem történik. Legalábbis Tőled függetlenül biztosan nem.
Ne készülj a nagy életre, csak élj! Ha körvonalazódik az ajtó, akkor hát lépj közelebb! Ha látod a kilincset, nyiss be rajta és majd meglátod, mi lesz! Hogy megtalálod-e a számításaidat, egyedül attól függ, hogy megteszed-e, hogy van-e bátorságod igazán élni. Úgy, ahogy szíved szerint tennéd.