Fotók: Pixabay
Épp nem vagyok otthon és amúgy sem fűlött a főzéshez a fogam, ezért úgy döntöttem, hogy jóllakatom magam a legközelebbi vendéglátóipari egységben, ami ez esetben egy pofás kis étterem Nyárasd szívében. Az étlap helyett kikértem a szokásos rántott sajt, hasáb kombómat, az elengedhetetlen „tatárral”, no és persze kólával (csakis a coca a nyerő). Hiába gondoltam, hogy talán most máshogy lesz, rám tört a szokásos frusztrációm, amit immáron kilencedik (!) éve képtelen vagyok levetni.
Tényleg ennyire öreg vagyok a harmincakárhány évemmel, hogy a személyzet nem tegez vissza, ha belépek?!
Párszor hangot adtam már a nemtetszésemnek, ugyan kizárólag csak baráti körben, így szerencsére birtokomba juthatott pár releváns információ a szlovákiai vendéglátós etikettel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy magázni kell. Pontosabban inkább magázódnak, mint nem.
A rántott sajt ízletességén felbuzdulva lendületesen odavágtattam a pulthoz és egy pohár vizet kérve lassan beszédbe elegyedtem a pult mögött álló pincérlánnyal, majd a körülöttünk fel, s alá járkáló nyúlánk fiúval. Remek, nem kötelező a magázás! Kiáltottam fel magamban, amikor kiderült az igazság. A pincérnek joga van eldönteni, hogyan köszön a befutó vendégnek. Ha tini, tegeződhet, akkor is, ha ismeri az illetőt, viszont ha már idősebb, vagy épp „idegen”, akkor feltétlenül magázódik.
Tehát végül leesett a nehéz súlyú kő a szívemről, mert mivel hatvan még biztosan nem vagyok, tuti, hogy az „idegen” kategóriába esem, bármerre is járok jó hírű Csallóközünkben.
Az a nagy helyzet, hogy a felvidéki föld 9 évnyi taposása után sem sikerült még egy helyre sem beennem magam. (Ebben az esetben a „beenni magát” kifejezést természetesen szó szerint értem) Ezt nem is annyira bánom, hiszen vándor, felfedező típus vagyok, főleg, ami a gasztronómiát illeti.
Mindenesetre, csini Pincérnők, Pincérek, tegezzetek vissza, kérlek! Legalábbis addig, amíg még nem vagyok hatvan. Bár asszem, a majdani rózsaszín, hullámos hajam, fekete szemceruzám és szivárvány színű hippi felsőm biztosan elárulja majd, hogy igazából egy perccel sem vagyok öregebb huszonegynél.
Éljen a fiatalság, éljen a jó kaja! Köszi a figyelmet, jó életet és jó étvágyat!