Várj, várj! Mielőtt még félreértenél, megmagyarázom.
Igyekszem kerülni az általánosításokat, mégis ennél a témánál elő kell húzzam azt az alapvető tézist, melyet még a gyerekkorban hallott mesék ültethettek belénk, vagy a nagyszüleink példája, vagy egyszerűen egy közeli családtag, vagy egy barát, barátnő tapasztalata, miszerint a nő – többek között – biztonságot vár egy férfitől.
Ennek oka egyrészt evolúciós, ugyanis az utódnemzéskor a nő kiszolgáltatottabb mint általában és az újszülöttnek is sokáig még védelemre van szükségre, másrészről érzelmi, ami azért vicces, mert a férfi alapvető ösztöne ennek éppen az ellenkezője, azaz ő valahol mélyen pontosan arra törekszik, hogy genetikailag minél több helyen átörökítse magát.
A mai világunkban viszont talán már nem lenne szükség arra, hogy egy nő – kiszolgáltatottság ide, vagy oda – teljesen a férfi kezébe helyezze magát, ugyanis van lehetőség arra, hogy akár egy rászoruló anya is a kis újszülöttjével segítséget kapjon, ha az apára nem lehet számítani.
De nem kell ilyen messzire mennünk ahhoz, hogy lássuk, a férfi teremtette biztonságérzet egyszerűen nem valós. Ennek a miértje pedig nagyon egyszerű, nem tőle függ a családja. Sem anyagilag, sem sehogy. Ha egy jól menő cég tulajdonosa is, akkor is bármikor taccsra teheti a vállalkozását egy koronavírus – lásd sok ismerős sztoriját, akik hasonló problémával küzdenek még most is, amikor a vírus már kifutni látszik. Végül tehát nem az ő kezében van az irányítás, ő is „csak” függ valakitől, valamitől, de főleg a körülményektől.
Ezért tehát nagyon fontos egy Férfiben, hogy felismerje ezt, hogy ő egyszerűen nem képes azt a bizonyos biztonságérzetet megteremteni, amire a Nő vágyna. Mert ez amúgy is egy illúzió, a nő részéről pedig egy teljesen irracionális elvárás.
De a Nő miért is vágyna erre? Egy mai nő, aki napi 8 óra mellett után ugyanúgy ellátja a napi teendőit a háztartásban, mint annak előtte nagyanyáink tették, kenyeret sütnek, vacsorát főznek, ellátják a gyerekeiket, sőt, a férjeiket is, már tudja, hogy több van az ő kezében annál, mint korábban. Ha nem hagyja magát kiszolgáltatottá tenni anyagilag, akkor akármerre léphet, akár gyerekkel, vagy nélküle.
Egy őszinte kapcsolatban pedig, ahol valóban tisztázottak az erőviszonyok, nincs szüksége a férfinek arra, hogy folyamatosan bizonygassa a párjának a rátermettségét, hogy – hamis illúziót keltve – azt ígérje, eltartja, hogy ő majd gondoskodik róla.
Ha fennáll tehát az egyensúly, és mindkét fél tisztában van a saját felelősségével, akkor kialakulhat egy közös egység, amiben nem kaphat helyet semmiféle függőségi viszony. A férfi pedig leginkább azzal segítheti ezt, ha nem telepszik rá a nőre a fene nagy egójával, amiről azt gondolja, az egész univerzumot képes meghódítani, hanem egyszerűen igyekszik alkalmazkodni a mostani erőviszonyokhoz és felismeri a maga erősségeit és gyengeségeit.
Férfiak, egy nőnek, még ha arra vágyna is, nem segítetek azzal, hogy biztosítotok egy kényelmes ágyat, az otthoni „semmittevést”, a tyúkanyó szerepet, mert ez csupán egy illúzió. Többet segítetek, ha egymás mellett álltok és nem ámítjátok a másikat azzal, hogy idegen szerepbe bújtok.