Szeretek okos és bölcs lenni, főleg akkor, ha másról van szó. Olykor úgy osztogatom a tanácsokat, mint Teréz Anya az éhezőknek az ételt. De abban már nem vagyok biztos, hogy a hallgatóság is pontosan úgy szorul rá, mint ételre az éhező.
Szeretem nekik azt mondani, hogy ne kapkodjanak, mindig csak egy lépést tegyenek a másik után, hogy hiába tervezgetik az életük következő 10-15 évét, ha a jelenlegi szituációikat sem oldották meg.
Hiszem, hogy egy egészséges, érett döntés,csakis egy érett helyzetből születhet. Nem félkész megoldásokból, nem féltett kompromisszumokból, hanem egy tisztázott körülményből, ami minden érintett fél számára könnyen olvasható.
Azt is hiszem, hogy csak egy ilyen szituációból lehetünk képesek valami nagyobb csodát alkotni. De mindig csak egy kicsivel nagyobb várat építve, mindig csak egy lépéssel továbbmenve. Csak eggyel és csakis eggyel. Nem másféllel és nem is kettővel. Nem is úgy, hogy közben egyet egy másik valaki ad hozzá. Mert így a Te döntésed felelőssége könnyen egy másik ember markában landol.
Neked kell előre lépned, egyedül, de mindig megfontoltan, óvatosan, egyik lábat a másik után téve, stabilan, egyenesen állva, elszántsággal és kifogyhatatlan önbizalommal.
Ha nem ezt érzed, ha nem így növekszik az akarat benned, ha nem így született a döntésed, akkor inkább adj még időt magadnak.
Várd meg, míg megérik a körülmény, a döntés és Te magad is! Hidd el, nem érdemes semmit sem siettetni!
Megértem, nehéz ezt elhinni úgy, hogy nem vagyunk bizonyosak abban, hogy az élettervünk valaha is megvalósul. Bízz a nagy égi rendező erőkben, aminek meg kell történnie, úgyis megtörténik!