Fotók: Pixabay
Boldog életet élni lehetetlenség. Vitatkozhatunk azon, hogy ki mit gondol erről. Szerintem nem létezik tisztán boldog, vagy tisztán boldogtalan élet. Egyszerűen csak élet van, abban pedig megszámlálhatatlan pillanat, melyek alakulásáért mi felelünk.
Ha sok ez a boldog pillanat, persze biztosan összefolynak a szemünk előtt, és ha a rossz élmények vannak többségben, hajlamosak vagyunk erről is általánosságban beszélni, így azt állítjuk, mi most, kérem szépen, boldogtalanok vagyunk.
Nagyban túlzunk tehát, ha megpróbálunk egyértelmű választ adni a hirtelen felénk nyilalló „hogy vagy” kérdésre, könnyen belesétálhatunk a csapdába és azt mondjuk, jól, vagy épp rosszul. De megnyugodhatunk, mert többnyire mindenki „jól” van. Részleteket persze már nem hallunk, csak ha esetleg külön rákérdezünk az illetőnél.
Hogy legyünk valóban jól? Mi a boldog élet titka? Ez nem titok. Nincs boldog élet, csakis boldog pillanatok sora.
Tarkíthatja pár rossz emlék ezt a sort, árnyalhatja pár kellemetlenség, ami már megfordíthatatlanul fakíthatja a szép emlékeket, az önfeledt megéléseket, de a lényeget nem veheti el, hogy a boldog pillanatok sokkal többen vannak és jóval erősebbek minden másnál.
Ezért érdemes ezekre az apró pillanatokra figyelni, ezekre a tizedmásodpercekre, a jelenre, szerettünk ölelésének melegére, a barátunk segítségkérő hangjára, a fagyi ízére, az illatra, amit magunkra fújunk minden reggel, vagy épp a tusfürdőnk üdítő hűsítésére a zuhany alatt, gyermekünk jóéjt puszijára és arra, amikor azt mondja, anya, vagy apa.
Ekkor vagyunk Mi! Ezek a Mi pillanataink. Ezek azok az apró történések, amiknek átadva magunkat, eggyé válhatunk velünk és kiteljesedhetünk bennünk.
Boldog élet helyett megszámlálhatatlan boldog pillanatot!