A cikk megjelent a Klikk Out 2016/09. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: Pixabay.com
„Mindenkit elfelednek egyszer, örökké semmi se fáááj, a régit visszasírjuk, de mással is kibírjuk, ha egyszer úgy muszáááj…“ – visszhangzik Myrtill hangja a fejemben, a Most szeretnék tinédzser lenni c. albumról. Haha! Mindenki valakinek a leendő exe.
Igen, a szerelem soha, de soha nem fog kimenni a divatból. Még a szar szerelem sem. Ez az, ami minket hajt, ami miatt mi is egyszer valakinek a voltjai leszünk. Ez az, ami miatt tipizálni, kategorizálni tudunk, és ami miatt mégis teljesen elveszítjük a racionális gondolkodásra való képességünket. C’est la vie! Nekem pedig, mivel nem vagyok hajlandó még kimászni ebből a nyári flessből, de már a rövid hajamat önfeledten eleresztgetni sincs energiám, úgy döntöttem, felsorakoztatom ama ex-típusokat, akik közül egyeseket mindannyian a magunkénak érezhetünk. Talán.
Akivel először lépted át ennek a mocskos, keserűn a legédesebb érzelem küszöbét. Akivel a legtisztább naivitásban ringatózva hitted el, hogy ÖRÖKRE és SOHA mással. Akivel átéltétek együtt az előszöröket. Akit még az unokáidnak is emlegetni fogsz azzal a kellemes nosztalgiával.
Oké, már ismerted a szerelmet, futottál neki a falnak már kapcsolatban, és akkor megjelent Ő! Ő, akivel nem hitted, hanem pontosan tudtad. Akivel kinevettétek az örökrét, de azért reméltétek, hogy még egy jó ideig… Akivel összetörtétek egymás(t) szívét, ami miatt egy hisztis őrültté változtál, akiből mostanáig tanulsz és épülsz fel.
Eddigi tapasztalataim szerint, átbeszélgetett éjszakák után, azt hiszem kijelenthetem, hogy mindannyiunknak volt (vagy ha még nem, hát készüljön fel rá) már egy horrorja. Tudod, az az exed, aki a falhoz csapkodta magát, a halálával fenyegetőzött, veszélyeztette a testi és lelki épségedet, és zsarolt, zsarolt, zsarolt. Mindenhogyan. Akiről talán már egyáltalán nem, vagy éppen nevetve mesélsz, és aki biztosan megpróbálja felvenni a kapcsolatot az aktuális partnereddel.
Amikor rágondolsz, hogy te egyszer azokat az ajkakat csókoltad, feljön a tegnapelőtti vacsorád is. Nem is emlékszel a beszélgetéseitekre. És csak találgatni tudsz, hogy a végbement információcsere-féleség nem merült-e ki abban, hogy mit és hol egyetek.
Most egy pillanatra megálltam. Van ilyen? Ha belegondolok, csak egy exemmel vagyok baráti viszonyban, és vele is csak azért, mert már a kapcsolatunk alatt is többek voltunk egyszerű szeretőknél. Egymás testvérei, szülei, barátai. És még ennek ellenére is néha elég nehéz gyakorolni ezt a barátságosdit. Szóval tegye fel a kezét, aki őszinte és tiszta barátságban van a volt szerelmével (oh, mily kegyetlen szó!), és mesélje el nekem. Mert biztos van ilyen.
Akivel minden klappolt volna, csak pont ne akkor. Hanem mondjuk egy fél év múlva. Vagy tíz.
Mert hülye voltál, mert ő szeretett, mert te vagy a hibás (pontosabban annak tartod magad), és mert már soha semmi nem lesz ugyanúgy. Szóval volt egy teljesen jól működő kapcsolatod, de te csaltál, vagy épp olyat tettél, amit nem szoktál, de most mégis. Ő pedig most már mással boldog, annak ellenére, hogy együtt lennétek a legboldogabbak. Vagy nem. Ki tudja?
A havi heteseim során azért mindig próbálok valamiféle okosságot idebiggyeszteni nektek a hónapra. A listát folytathatnánk szerintem a végtelenségig, mert ahány ház, annyi összetört szív, és annyi új kezdet. Na de ha már Myrtillel kezdtem ezeket a sorokat, aki biztosan egy külön kategóriát alkot a hatvanas férfiak körében, akkor vele is fejezem be:
„Sírig tartó szerelem az nincsen,
Még akkor sem, ha százszor elhazudjuk.
Az életünkben azon múlik minden,
Hogy azt az igazit feledni tudjuk.“
És ha már annyira exelünk, akkor hallgassuk meg Palya Beától az „Exek“ című számot, és küldjünk egy csókot a volt és leendő szerelmeinknek. Ánem!
