Hosszú évek óta azt tapasztaljuk, hogy karácsony ünnepét egyre jobban bekebelezi az ajándékok felhajtása körüli hajsza. Kétség nem fér ahhoz, hogy mindenki kitűnő, meghitt, már-már tökéletes ünnepet szeretne. De meddig megyünk el ezért? A békénkből mennyit áldozunk fel, hogy sietségre és rohangálása cseréljük?
HORVÁTH MELINDA
(rendezvényszervező)
Mennyire visel meg az adventi ajándékvadászat?
A nagy karácsonyi shoppingolások megviselnek, ezért inkább az interneten vásárlok. Idén nem aggódom az ajándékok beszerzése miatt, mert az általam szervezett kézműves vásáron egyedi és különleges ajándékot tudok vásárolni szeretteimnek, ráadásul mindezt egy helyen tehetem meg.
Nektek van karácsonyi rutinotok?
Minden évben úgy alakítjuk, hogy december 24-én már nem bajlódunk a tennivalókkal. Addig minden elkészül és a kisfiam izgatottan várja, hogy reggel megcsodálhassa a karácsonyfát, amit éjjel a Jézuska hozott. Együtt reggelizünk, a hal kisütésén kívül minden percem a családé. Egész nap karácsonyi filmeket nézünk összebújva és várjuk az ajándékozást. Az a nap nálunk tényleg a szeretetről, pihenésről és az együtt töltött meghitt pillanatokról szól. A karácsony többi napját már nagyobb családi körben töltjük.
Mi az, ami semmiképp nem maradhat el a fa alól, illetve a családi asztalról?
Ami nálunk sosem hiányozhat a fa alól, az a könyv. Felnőttként szerettem bele az olvasásba és célom, hogy a kisfiam is megszeresse a könyveket, az olvasás örömét. A családi asztalról nálunk nem hiányozhat a sült hal, töltött hús és a majonézes saláta. A kisfiam csupacsokis sütije, férjem kedvence, a zserbó, nem utolsó sorban a diócska, amit jómagam imádok.
KÁLMÁN NORBI
(rádiós műsorvezető)
Mennyire visel meg az adventi ajándékvadászat?
Amikor leszállt a karácsony este, a frontvonalak között karácsonyi dalok hangjait sodorta a szél. Az ideges brit őrszemek a lövészárokból kilesve még karácsonyi lámpások fényét is látták a távolban. C. H. Brazier lövész utólag így emlékezett a történtekre: „Az ellenséges lövészárokban lévő német katonák egyszer csak kiáltozni kezdtek: Cigarettát! Pudingot! Boldog karácsonyt! – és hasonlókat, úgyhogy két bajtárs kimászott az árokból, és a német vonalak felé indult.” Alig félúton járhattak azonban, amikor négy német katonába botlottak, akik mindössze szivarokkal és egy üveg borral voltak „felfegyverkezve”. „Azt mondták, ha mi nem lövünk, ők sem fognak karácsonykor lőni” – idézte fel Brazier. Nem csoda, hogy a karácsonyi fegyverszünet az első világháború krónikájának egyik legismertebb epizódja, amely az ipari méretekben űzött tömegmészárlás kellős közepén az emberi méltóságról üzent.
Nektek van karácsonyi rutinotok?
A fegyverszünet természetesen nem volt egyetemes – egyes frontszakaszokon továbbra is ropogtak a fegyverek –, de mindenesetre rohamosan terjedt a nyugati fronton. Az egyik skót lövészszázad katonája, Cunningham közlegény szerint bajtársai a németekkel együtt énekelték a karácsonyi dalokat egész éjjel, majd reggelre kelve látta, hogy németek közelítenek az állásaik felé: egy hordó sört gurítanak maguk előtt, amelyet egy megszállt sörfőzdéből szereztek, és megosztottak az ellenséggel.
Mi az, ami semmiképp nem maradhat el a fa alól, illetve a családi asztalról?
Persze nem mindenki volt ennyire feldobva a fegyverszünettől. Számos tiszt rosszallóan nézte a fejleményeket, és a közkatonák sem mind vettek részt az ünneplésben. Az egyik leicestershire-i baka szomorúan számolt be arról, hogy hiába állapodtak meg a szemben álló felek egy nem hivatalos tűzszünetben, amikor a britek kimásztak a lövészárokból, a németek tüzet nyitottak rájuk: „ketten meghaltak és sokan megsebesültek”.
Bár a pacifisták abban reménykedtek, a fegyverszünet egy új korszak beköszöntét jelzi, a katonák lábhoz teszik a fegyvert, és vállvetve küzdenek majd egy nemesebb ügyért, az öldöklés rutinja ismét felülkerekedett.
P. S.: mikor már azt hinnéd, az áhitat mindent be tud aranyozni, rá kell, hogy ébredj, azért minden csak időleges és a dolgok inkább tendálnak az ösztöniség felé.