Ugye nálatok is minden évben van egy olyan mondat a halászlé majszolása közben, hogy „jövőre biztosan többször fogunk évközben is halászlevet enni”, megint eltelik egy év, s mi alig ettünk halászlevet. 😀
Ezúttal Kurucz Klaudia, Kürthy Judit és Szabó Péter Pál meséltek az ünnepi emlékeikről.
Eddigi részek:
1. Bögi Róbert, Poór Tibor, Szilvási Tibor
2. Jakubík Jolán, Kovács Ákos, Mundi József
KURUCZ KLAUDIA
Mi a legelső emléked a karácsonyról?
A nővéremmel, akivel csak 1 év korkülönbség van köztünk, és még a hajunk hossza is egyezett, centi pontosságúan, állunk a fánál és nyitjuk ki az ajándékokat, kb. 4-5 évesen, és egyforma ruhákat kaptunk, hogy aki nem tudja, az is higgye azt, hogy ikrek vagyunk.
Mi volt a legviccesebb karácsonyi ajándék, amit kaptál, vagy amit adtál valakinek?
Nem az ajándék vicces, csak ha egy karácsony alatt hármat is kapsz belőle: PIZSI!
Közösen enni vagy közösen ajándékozni?
Először enni, majd ajándékozni. A kettőt nem választom el soha. Miért? Mert jóllakottan mindenki boldogabb!
KÜRTHY JUDIT
Mi a legelső emléked a karácsonyról?
A fények. Egyértelmű. Azóta sem töltött el akkora melegség, mint amikor először megpillantottam a karácsonyi égősorokat az akkor még óriásnak tűnő karácsonyfán. Illatos volt és hívogató. Gyerekként másként éli meg az ember a karácsonyt, mint így, felnőttként, családanyaként. Emlékszem, hogy az ajándékok sem számítottak. Egy nagy, hosszú, mély levegővétel volt az ünnep számomra, amiben egyszerre szippantottam be a fenyő és a halászlé friss illatát, a ropogós kenyér illatát, háttérben hallgatva a családtagok duruzsolását, a celofán csomagolópapír csomóba gyűrésének tompa hangjait, de persze mindenekelőtt a csengőszót, amivel a nagypapám csalta be a gyerekeket a szobába a feldíszített fenyő alá. Egy mély és hosszú lélegzetvétel volt az egész, majd a tűlevelek elhullásával úgy röppent el a karácsonyi hangulat, s vele a mi időtlen családi idillünk is, mintha sose lett volna.
Mi volt a legviccesebb karácsonyi ajándék, amit kaptál, vagy amit adtál valakinek?
Ez tizennyolcas karikás. De a második legjobb és legmaradandóbb karácsonyi ajándék az egyik gyerekkori meglepetésem volt a szüleimtől, khm… a Jézuskától. Egy illatos babát kaptam, aminek a szoknyáját ki lehetett fordítani úgy, hogy úgy nézett ki végül, mintha egy díszes, öblös borospohár lett volna. Nem tudom, hova lett, csak annyit, hogy nagyon szerettem. Főleg az édeskés illatát, és a díszeinek meleg mintázatát.
Közösen enni vagy közösen ajándékozni?
Enni! Még jó, hogy enni. Nem is kérdés. S hogy miért is? A közös étkezés élménye mindig megmarad, míg az ajándékok múlandóak.
SZABÓ PÉTER PÁL
Mi a legelső emléked a karácsonyról?
Első emlékeim között több minden szerepel: a hisztizésem az éjféli mise ellen, nagymamám betleheme a karácsonyfa alatt, a kicsit csúnyácska karácsonyfánk, a szentestei harangszó, ami jelezte, hogy a Jézuska meghozta az ajándékokat, egy, a kinyitásától nagyjából 5 percet megélt játékpuska, amit az ajtórésen keresztül való lövést követően sikeresen ketté törtem.
Mi volt a legviccesebb karácsonyi ajándék, amit kaptál, vagy amit adtál valakinek?
Kaptam és adtam is már érdekes dolgokat, például pár éve egy “Verdák” témájú, szó szerint mesés törölközőt kaptam, ami után tudtam kérdőn nézni az ajándékozóra. Az én részemről pedig egy általam készített karácsonyi üdvözlőlapot emelnék ki, amiben a szeretlek szót nem tudtam helyesen leírni.
Közösen enni vagy közösen ajándékozni?
Mindkettőt nagyon szeretem, kiskoromban ez a fordítottja volt, de talán az idő múlásával a közös evéseket jobban szeretem. A rohanó hétköznapokban ritkán jön ez össze, így mikor karácsonykor összeül a nagy család, és az ember a saját hangját nem hallja, miközben degeszre eszi magát, na, ez az érzés felbecsülhetetlen.
