Reklám
A Csallóközi Idegenforgalmi Szövetség együttműködésével.
Szikrázó augusztusi nap délutánján járunk. Kovács Koppánnyal a jókai vízimalomnál találkozunk, ahol a fürdőzők lábszára mellett a fel-felbukkanó apróbb halak, csobbanó békák, vízipókok szántják fel a Duna felszínét. Bejárjuk a malom épületét, hallgatjuk a még mindig működőképes szerkezet búgását, figyeljük, hogy szaladnak vissza a vízcseppek a forgó malomkerék lapátjairól a mederbe. Közben arról beszélgetünk, Koppány hol érzi igazán otthon magát, mely helyek azok, melyek a szívéhez közel állnak.
Koppány Nagyszarván lakik, ami a Nagy-Duna (vagy ahogy ő hivatkozik rá: Öreg-Duna) medrétől jóformán csak egy kőhajításnyira esik. A folyó mentén gát húzódik, s rajta jól kiépített bicikliút, amely Pozsonytól egészen Esztergomig, mintegy 155 kilométeren keresztül kanyarog. Ezt a kerékpárutat jó időjárási viszonyok esetén rengetegen használják, a fővárosból és oda vissza nagyon sokan csorognak rajta fel-, illetve lefelé. Ki azért, hogy átmozgassa a tagjait, ki pedig, mert kicsit ki akar szabadulni a nagyvárosi betondzsungelből, s szívna egy kis friss levegőt.
Mindenesetre Koppány is gyakran csatlakozik a bringások seregébe.
Reklám
„Idén nyáron kattantam rá a biciklizésre“ – meséli. „Keszölcéstől Somorjáig szoktam eltekerni, ott teszek egy kört, aztán megteszem ugyanazt a távot vissza. Ez nagyjából 25-26 kilométert jelent.“
Mindezt hozzávetőlegesen kétnaponta, ahogy ideje, valamint az időjárás megengedi. Miközben forognak a pedálok, elveszhetünk a kék és zöld árnyalataiban, melyek körülvesznek minket, és simogatják a lelkünket.
A kerékpározás mellett azonban Koppány számára az igazi szerelem mégiscsak a lovaglás. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal már gyermekkorától az élete része, napi rendszerességgel pedig körülbelül húsz éve űzi ezt a sportot. Barátaival előszeretettel jár ki lóháton a töltés mellett húzódó kis kanális partjára, s ahogy bringával, úgy lóháton is el lehet poroszkálni egészen Somorjáig.
Azért érdemes megtenni ezt a lovastúrát, mert arrafelé olyan sekély a Duna medre, hogy az állatokkal együtt is biztonságosan bele lehet gázolni. Koppány azt vallja, attól nincs is nagyobb hétköznapi öröm, mint látni, ahogy a nagy becsben tartott négylábúak prüszkölve úsznak, pancsolnak, élvezik a lubickolást.
„Úgy csapkodják a vizet, mint a kisgyerekek!“ – nevet.
Mindebből persze már világos, hogy az énekes kimondottan szeret „aktívan pihenni“, a mozgás mindennapjainak elengedhetetlen része.
De van egy olyan hely is, ahová inkább lazítani jár: Nagyszarva mellett megbújik egy kellemes kis halastó. Mivel a településen már nem működik igazi falusi kocsma, a tó környéke szépen lassan igazi közösségi térré alakult.
Nyáron sokan terítik le pokrócaikat a partra, a családok esznek-isznak, beszélgetnek, lábukat a vízbe mártva hűsölnek. A gyerekek és fiatalok röplabdáznak, míg az apukák hideg sörrel a kezükben próbálják felvenni a harcot a kánikulával, vagy épp kapásban reménykedve bűvölik a horgászbotot.
Ami mindezeket a helyszíneket összeköti egymással, az az, hogy erre járva az ember a természetben oldódhat fel. Ahogy Koppány fogalmaz: „Én a városokat csak a koncertek szempontjából szeretem. Viszont a város nem kapcsol ki, sőt, menekülök a forgatagából. Engem a természet, a zöld fű, a fák, a víz kapcsolnak csak ki úgy istenigazából. Meg hát… a lovak közelsége”. Térségünkben márpedig rengeteg lehetőség nyílik az effajta kikapcsolódásra, feltöltődésre. Tehát kalandra, bringára, lóhátra fel, barangoljuk be a Duna mentét – ismerős, mégis csodákat rejteget!
Reklám
