A kultúránkban teljesen elfogadott, ha valaki testi fájdalmairól beszél, és ilyenkor joggal számíthat együttérzésre. Ám még mindig tabunak számít a lelki eredetű panaszaink felemlegetése. Ennél a kényes témánál sokan feszengeni kezdenek, így aki szenved, gyakran inkább a hallgatást választja. Pedig alig van olyan köztünk, aki élete valamely pontján ne küzdött volna mentális problémákkal, aki ne tapasztalta volna meg, mekkora ereje lehet a gyötrő gondolatoknak, vagy ne ismerné, mi az a szorongás. Épp emiatt tematizáltuk ezt a küzdelmet októberi verseinkben – merthogy igenis fontos erről beszélni, írni, párbeszédet indítani. A gyógyulás ugyanis kezdődhet akár éppen ezzel.
/