Amikor felmerült az ötlet, hogy a következő Költőtollban gyermekverset írjunk, bevallom, kicsit megijedtem a feladattól. Még soha nem próbálkoztam effélével, pedig otthon is van két gyerkőc, akinek rendszeresen olvasok. Aztán belefogtam, és eléggé nyögvenyelősen ment, az első kéziratomat nem éreztem eléggé erősnek ahhoz, hogy kiadjam a kezem közül. Aludtam rá egyet, és másnap már tudtam, hogy az előző próbálkozás bizony a fiókban is marad, mert nekem Pistike és tejfoga történetét kell rímekbe szednem. Íme!
/