Apu(ci)róka
Leesett
A világ összes fájdalma, szégyenérzete és áldozatkészsége egy pillanat alatt a lakásunkban összpontosult, amikor egy eddig még sosem hallott hangon felsírt. Leesett.
Fordulj, Róka, csosszantóra!
Megint újra kell tervezni és szabályozni a lakás belbiztonsági szempontból veszélyes elemeit.
Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
A cikk megjelent a Klikk Out 2019/06. számában.
„Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
Ő még ilyet persze nem mond, de gondol. Ebben biztos vagyok!
Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
Apu és anyu kivirágzó hangulata vagyok. Ha lehet valamit annál jobban imádni, mint mikor zárójelbe szökken a gyereked szája, akkor szóljatok! :-)
Embert faragunk belőle – meg magunkból
Kemény meló élő hússal dolgozni, ezt bizonyára minden kezdő szülőcsíra kénytelen megállapítani.
Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
Szerencsére Rokink egyelőre nem annyira vájtfülű, így neki az általam képviselt silány színvonal is megfelel, amit úgy képzeljetek el, mint a (nyugodjék!) párkányi zenélő házat.
Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
Négy és fél hónap alatt rájöttünk, hogy az életünk a kicsivel egy sitcom.
Husi a köbön!
Nem fog mindig ennyit hízni, egyszer abbahagyja és beáll a súlya. Ezzel az ígérettel vágtunk neki az idei évnek. Na, fogadjunk!
Mi nem leszünk olyan szülők…!
Míg meg nem született Róki, teli pofával, és bár tükör előtt nem gyakoroltuk, úgy képzelem el, hogy trollface-szel toltuk ki magunkból a „mi nem leszünk olyan szülők, akik...” kezdetű vaskos törvényeket.
