Reklám
Ekkora csodát! Sikerült, amire oly régen vágytunk. Megfogant egy kicsi élet, a mi kisbabánké. A mi apró kis csodánk, a mi kincsünk.
Igen, nagy dolog, valódi csoda. Szavakkal leírhatatlan. A kismamák ragyognak, amikor épp nincs rajtuk a rosszullét, derűsen látják a jövőt, még a közeljövőt is. Nincs semmi, ami elbizonytalanítaná őket.
Hiszen ez a kis élet őket választotta, az ő oltalmuk alatt kíván a világra jönni, így valóban ők a legalkalmasabbak erre a feladatra, semmi és senki nem vonhatja ezt kétségbe.
Fotók: Pixabay
Ezt is olvasd el:
ANKÉT: Kisgyermekes anyukaként mi az, ami megkönnyíti a létezésed a kialvatlan hétköznapokon?
S hogy a terhesség lefolyása alatt minden rendben lesz-e? Efelől sincs semmi kétségük. Mert ez a hatalmas csoda megtörtént és velük történt.
Reklám
Azok az anyukák, akik már túl vannak az első, második, harmadik vagy akár még több szülésen, tudnának mesélni.
Elmondhatnák, hogy nem leányálom egy kisbabát a világra hozni, nem olyan egyszerű a várandós időszak sem, ha komplikációk adódtak.
Amikor minden percben ott ült a keserű kétely a vállukon, hogy vajon tényleg minden rendben van-e, tényleg megmarad-e a csoda, vagy már készülhetnek is a véres valóságra.
De ők nem mondanak semmit. Pár szót is csak nehezen szedni ki belőlük. Miért is van ez?
Mert nem szeretnék, ha ez a csoda köddé válna.
Nem szeretnék, ha a ragyogó arcú kismamából egy olyan aggódó terhes nő válna, akinek az első gondolata a felkelés után mindig csak a „mi van, ha” kérdés volna. Nem, ezt senki sem szeretné.
Persze soha nem tudni. A várandósság is lehet szinte észrevétlen, rosszullétmentes, a szülésnél sem kell előre pánikolni, az első szoptatós évek sem feltétlenül nehezebbek, mint másnál.
Ti valóban a megtestesült csoda vagytok, s a Ti fényeteket senki nem homályosíthatja, nem is akarja.
Tehát, csodás első gyermekes kismamák, kiknek csupa mosoly az arcuk és parányi kételyük sincs, bocsássátok meg, ha más anyukáktól nem hallotok a nehézségekről, a kialvatlanságtól szenvedő párkapcsolatról, a nem alvó, éjjel dorbézoló gyerekről, az emberkínzással felérő első szoptatós hetekről, az űrtudománynak tűnő hozzátáplálásról, ami egy anyukát sokszor a gyökerénél fogva csavar ki a földből, és aztán végleg elveszíti a talajt.
Ne nehezteljetek azért, hogy nem szólt erről senki, és csak pár homályos mesét hallhattatok, amit többször a mesélő is mosolyogva mondott el. Ne haragudjatok!
Ti valóban a megtestesült csoda vagytok, s a Ti fényeteket senki nem homályosíthatja, nem is akarja. Megtart Benneteket ragyogó szépségetekben, tündöklésetekben, mellyel mások akár nehéznek tűnő várandósságát vagy gyermekágyi időszakát is könnyebbé teszitek.