Guillermo Del Toro akcióorgiája nem minőségéről, hanem adrenalin dömpingjéről volt híres. Ehhez készítettek folytatást, ami még elődjén is túltett. Sajnos egyáltalán nem pozitív értelemben. Tűzgyűrű: Lázadás kritika.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Nagypál Levente
A széria második felvonását nem a legendás rendezőnek köszönhetjük (aki állítólag A víz érintése miatt passzolta le a filmet, a váltás eléggé bejött, hiszen az idei Oscar-gálán négy díjat is bezsebelt az említett film). A Lázadásnál csak producerként tekinthetünk rá. A stafétabotot Steven S. DeKnightnak adta át, akit igazán a Spartacus sorozat tett ismerté.
A történet az első résznél még elviselhető volt. Újdonságként hatott a Transformers epizódokkal telemocskolt műfajban – egy igényes, de szórakoztató alkotás. Jelen epizódot azonban semmi nem menti meg: végtelenül unalmas, érdektelen a történet. Ami még bosszantóbb, hogy a film végén egy olyan folytatást ígérnek, ami akár még izgalmas is lehet. Miért nem azt az ötletet valósították meg? Nem tudom, mit akar a film közvetíteni, mit akar elérni. Talán az új szereplők bevezetését? Ez nem volt feltétlenül indokolt. A film teljesen feleslegesnek érződik. Hiába folytatása az előzőnek, szinte paródiájává vált annak.
Vegyük sorra, hogy mit bénázott el a film:
Megváltoztatta a teljes alapösszetételét a filmnek. Tele van felesleges jelenetekkel, amik megszakítják és elnyomják az akciót. Próbál drámai lenni és igyekszik közel hozni hozzánk a szereplőket, de ez nagyon kínos pillanatokat eredményez.
A történet érdektelen. Semmit nem ad hozzá a Tűzgyűrű-érához, nem tudunk meg új dolgokat, nem árnyalják a Kaiju konfliktust sem. A forgatókönyv kész kavalkád lehetett.