Ha ma felcsapjuk Santigold tíz évvel ezelőtti bemutatkozó albumát (akkor még Santogoldként), még mindig elpusztít intelligens módon rétegzett, hol dubos, dancehallos, hol electrósabb, hol indie-s muzsikájával, elejétől végéig lepöröghet, és fel se tűnik, hogy nem mai.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/10. számában.
Így születnek a popsztárok, meg az örökzöldek, ugye, ám Santiból azóta se lett színpadokat szaggató figura, ami talán annak eredménye, hogy nincsenek lebutított dalverziói.
Santigold – I Don’t Want:
The Gold Fire Sessions
♥♥♥♥
Jelen: Coo Coo Coo, Run The Road, I Don’t Want, Valley Of The Dolls, Don’t Blame Me.
Múlt: L. E. S. Artistes, You’ll Find A Way, Shove It, Say Aha, Creator, I’m A Lady, Desparate You.
Így volt ez a kissé sötétebb második, illetve a leginkább feledhető harmadik albumával, a sorrendben negyedik mostani pedig pöpec módon idézi fel a nyári vonaglásokat bármely tengerparti vagy fesztiválos késő délutánon, kora estén.
Nem kell súlyos mélységeket keresni, pár hét alatt dobták össze, de ez csak annál vagányabbá teszi.