Soha nem lesz elegendő hatalmunk ahhoz, hogy bántsunk egy embert.
Miért gondolják egyesek mégis azt, hogy büntetlenül megalázhatnak, megszégyeníthetnek, gyötörhetnek valakit, bárkit, akárkit?
Igyekszem beleképzelni magam egy olyan szerepbe, ahol kiabálok és a szavaimmal nyilvánosan megalázok valakit. Igyekszem. De minden porcikám tiltakozik. Kiráz a hideg tőle. Fogaimat csikorgatva, összeráncolt homlokkal erőlködöm, majd végül ténylegesen is megrázkódom. Grr.
Azon gondolkodom, minek kellene történnie ahhoz, hogy ezt gondolkodás nélkül megtehessem. Minek? Világvégének? A gyermekem védelmében? Vagy akkor, amikor a családomat, az otthonomat kellene védelmeznem? Talán elég egy egyszerű fenyegetettségérzés, amikor a saját félelmem kerekedik felül?
Mikor változnék át én is egy eszét vesztett állattá, hogy láncaimat leszakítva, dühödten támadjak rá a szavaimmal valakire csak azért, mert… izé.
Miért is? Sokszor már azt sem tudjuk, mit, miért teszünk. Nem igaz?