Ki tudja, ki, kit választott. Már itt van. Megosztotta velem az első leheletét és csak csendesen bízom abban, hogy én is megoszthatom majd vele az én utolsómat.
Szeretem kezét kezemben érezni, érezni azt, ahogy az évek alatt az a kis tenyér egyre nagyobbacskává lesz, ahogy nőnek az ujjacskák és már milyen nagy helyet foglal el a tenyeremben. Mi pedig sétálunk. Járdaszegélytől járdaszegélyig, állomástól állomásig, világokon át és még tovább. Kézen fogva.
A Fiam és én.