Ez volt az első szilveszterem, amit bálban töltöttem. Persze az eredeti terv szerint párral mentem volna, azonban végül mégis úgy alakult, hogy férfi kísérő nélkül vettem részt rajta.
Természetesen nem egy szál magamban mentem mulatni, hanem a barátaimmal. Na, jó, ehhez hozzá kell tennem, hogy mind házaspárok, ami alapvetően nagyon szuper, viszont, ha azt nézzük, hogy szingliként házaspárokkal mész bulizni, akkor kicsit „ijesztő”.
Először nem is akartam elmenni, gondoltam, milyen gáz lenne már… Aztán a barátok rábeszéltek, hogy elmenjek, mondván „ne butáskodj, hiszen mi ott leszünk veled”. Így hát nem túl nagy kedvvel, de kicsinosítottam magam és útra keltem.
Most már tudom, ez volt a lehető legjobb döntésem 2019 végén. Nagyszerűen éreztem magam.
Hiszen barátok közt voltam, olyan emberek közt, akiket szeretek és viszont szeretnek. Rájöttem, egyáltalán nem szentírás, hogy csakis férfi-nő kombinációval lehet bálozni.
Táncoltunk, sokat nevettünk, együtt mulattunk. Jókedvűen, számomra kedves társaságban köszönthettem 2020-at. Ez is azt bizonyítja, hogy szingliként ugyanolyan boldog életet lehet élni, mint kapcsolatban.
Nem kell pizsamában, önsajnálattal takarózva, papírzsepi társaságában tölteni az estéket.
Ettől rosszabbat már nem is tehetnénk magunkkal! Egyedülállónak lenni nem ciki, nem kell miatta senkinek a kardjába dőlnie! Ugyanolyan szép az élet így is, s csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle.