Tegnap „ünnepeltük” a bók világnapját. Az interneten keresgélve bukkantam erre rá, eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Megpillantva azonban elgondolkodtam rajta.
Bók… A bóknak üzenete van. Apró kedvesség, mégis olykor az egész világot tudja jelenteni. Egy borús napon néhány megfelelően címzett szó képes elüldözni a sötét felhőket a fejünk felől. Nem kerül pénzbe, nem kell tenni azért semmit, hogy bókkal kedveskedjünk a másiknak.
Csupán némi odafigyelésre és emberségre van hozzá szükség. Sajnos manapság erről sokszor szinte teljesen elfeledkezünk. Csak megyünk, rohanunk, tesszük a dolgunkat. Közben pedig észre sem vesszük azokat az apró dolgokat, melyek igazán megérdemelnék a szép szavakat.
A bók még akár az önbizalmunkat is növelheti. Hiszen kiemeli a jó tulajdonságainkat, felhívja a figyelmet arra, ami szép rajtunk.
Persze, nem azt mondom, hogy reggeltől estig nyálas megjegyzéseket kell idéznünk egymás felé. Nem, dehogy! A bók nem erről szól. A bók a szeretet egy aprócska kis darabkája. Mert igenis, akit szeretünk, annak kedveskedünk is. Ehhez pedig nincs szükség drága ajándékokra. Az őszinte szavaknak felbecsülhetetlen értéke van.
Egy kedves mosollyal, őszinte pillantással párosítva gyönyörű ajándék. A nyelv sokszínűsége rengeteg lehetőséget rejt magában, csak élnünk kell vele. Nem kell ehhez költőnek vagy írónak lenni.
Bókot nemcsak kapni jó, de adni is. Hiszen jó látni a másikon az örömet, amit azzal a pár szóval szereztünk a számára.
Vannak persze hamis bókok is. Van, aki ezzel akar megtéveszteni bennünket. Szépeket mond, közben pedig a legrosszabbat gondolja. Ha nem tudja hitelesen előadni, még szinte gúnyolódásnak is tűnhet.
Az ilyennel nem kell foglalkozni. Tudomást sem kell venni róla.