Az ankét megjelent a Klikk Out 2012/10. számában.
Előfordulhat, hogy némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Előzmény:
Könyvből filmes öröm
Archív ankétunkban hat személyt kérdeztünk kedvenc filmes adaptációikról. Elsőként következzék Bíró Szabolcs, A. Szabó László és Gazdag József.
BÍRÓ SZABOLCS
(író, kiadóvezető)
Nagy könyvfalóként sokáig úgy voltam a filmes adaptációkkal, hogy nem szívesen mentem a közelükbe, mert tudtam, hogy úgyis morgás lesz a vége. Egyértelműen az én hibám volt, hogy szolgai másolatot vártam, az adott regény pontos átültetését a filmvászonra. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre nagyobb filmrajongóvá váltam, és rájöttem, nem feltétlenül az a jó mű, ahol sorról sorra, jelenetről jelenetre visszakapjuk, amit olvastunk. Ma már magam is azt vallom: szinte felesleges az az adaptáció, ami nem ad hozzá valamit az alapjául szolgáló könyvhöz, nem nyit benne új perspektívákat, nem értelmezi kicsit sajátságosan, nem mutatja be a történetet egy kicsit másképp. És hogy mi a kedvencem ebből a műfajból? Nagyon hosszas gondolkodás után sem tudok egyetlen címet mondani, így felsorolok egyből ötöt: A rózsa neve, Száll a kakukk fészkére, A Keresztapa, A rettenthetetlen és A kilencedik kapu.”
A. SZABÓ LÁSZLÓ
(tanár, alpolgármester)
Általános vélemény, hogy a filmművészet történetében mindig az irodalom volt a legmegbízhatóbb forrás, miközben a két műfaj párbeszéde akkor hatékony, ha a végeredmény egy autonóm alkotás, ha a literatúra és a film egyaránt nyer az adaptáción. Ilyen eset Krasznahorkai László Sátántangó című regénye, amelyből 1994-ben Tarr Béla készített – nem tévedés – egy majdnem 7 és fél órás fekete-fehér filmet. Minden szempontból súlyos mű. A Brit Filmintézet minden idők 35. legjobb alkotásaként tartja számon. Többek között ezért is merem ajánlani.
GAZDAG JÓZSEF
(író, sportújságíró)
A Sztrugackij-fivérek Piknik az árokparton című regénye közepes sci-fi. Viszont a regény alapján készült film (Andrej Tarkovszkij: Sztalker) a filmművészet kimagasló alkotása. A miértre nehéz válaszolni. Egy remekmű éppen azért remekmű, mert nem tárul fel a titka.