Poór Tibor: Látva a második gólunk után a tüzes elszántságot Rossiban, azért teljesen más érzés bízni ebben a csapatban, mint az utolsó évtizedek java részében. Mert az egy szív diktálta bizakodás, ha a pályán ez nincs megalapozva. Hallottunk már nem egyszer olyan szavakat, mint – a fejlődés megkérdőjelezhetetlen stb… Amikor ténylegesen egy, a nem ámítás alkotta jó dolgokat látni a magyar válogatottól, nem kell nagy szavakat használni, elég a – csak így tovább, tapossatok még jobban bele, és főleg ésszel… Viszont, jó lenne a továbbjutás, mert minden munkának jó eredménye is kell hogy legyen, ez a sport, ez a foci. Bulgária-meccs? Kevesebb individuális hibát. Nem szokás üzenni egy olyan mesternek, aki kiüti a horvát válogatottat, de amilyen formában van Schäfer, lehetne egy piros ász ezen a meccsen. Ki helyett? Egy lassabb és gyengébb játékos helyett!
Szigeti Attila: Hogy mennyire volt rossz taktika Rossi mester megválasztása ezen a mérkőzésen, ahol úgy mentünk nekik az oroszoknak, mint a törököknek, a 3 kapott gól mutatja. Gólokat szinte egytől egyig kontrából kaptunk a gyorsnak egyáltalán nem nevezhető orosz futballistáktól. Véleményem szerint a két rúgott gólunkhoz az is kellett, hogy az oroszok már páholyban érezték magukat. Nem látok akkora különbséget a két csapat között, ahogy a 46. percben 0:3 is mutatta. Néha nem kell futballozni egy csapat ellen és át kell engedni a teret az ellenfélnek, hadd alkossanak ők. Nem látok nagy bajt, hiszen az út jó. Fejlődni pedig játékosnak és edzőnek egyaránt kell.