Poór Tibor: Nyitott és mozgalmas, az utolsó percig érdekes meccset láttunk, persze az edzők valószínűleg annyira nem örültek ilyen laza védekezésnek. Viszont ez egy jó meccs volt arra, hogy a játékosokat más szerepben is lássuk, hogy mire képesek, nemcsak a már megszokott Rossi arculatnál. A meccs végén, amikor a magyar válogatott is becsületesen küzdött a győzelemért, eszembe jutott, hogy a Sport Plusz hetilap mennyi személyeskedő cikket jelentetett meg Rossiról, melyek már túllépték a jó ízlés határait… A pandémia első hulláma után voltunk, és bőven még az első válogatott meccs előtt, szóval előre durvan leírtak Rossit… amikor még a pályára sem lépett a csapat… Nyilván nem a Sport Plussz miatt boldog Rossi, hogy itt tart most a csapata, ahol tart – megjegyzem, nem világbajnok szupersztár kerettel – de azért egy kis alázat lehetne a Sport Plusz szakik között is, akár egy Sorry Marco, ezt túl lihegtükkel… Ahogy nézem, tovább írnak, szépen, magasztosan, kifinomult nyelvezettel, de a karakán bocsi sehol… és szerintem nem is lesz. Sebaj, akkor is hajrá, magyarok, és természetesen hajrá, DAC!
Szigeti Attila: Az Izland elleni Eb-részvételt jelentő győzelem után érezhetően nyugodtabban lépett pályára a magyar válogatott. Néha talán túlzottan is nyugodtan, elnézve Szoboszlai sokadik átlépős cselét. Az tagadhatatlan, hogy a hiányzó játékosok ellenére jól játszottunk, főleg Kalmár Zsolti első félidei játéka tetszett. Azt viszont be kell vallani, hogy nagyon is sör-meccs szaga volt a szerbek részéről (néhány játékoson kívül) ez a mérkőzés. A másik félidőben több játékosunknál a fáradtság jeleit véltem felfedezni, ami véleményem szerint érthető.