Merjetek kicsit bevállalósabbak lenni! Évek telnek majd el, mire rájöttök, hogy nem tettétek meg, amit szerettetek volna, nem cselekedtétek meg azt, amit a szívetek diktált. S mindezt mi követi majd? A mélyben megbúvó örök megbánás.
Évek telnek el, mire rájöttök, túl késő, a pillanat elszállt, az életvonalaitok pedig véglegesen elkerülték egymást. Mi jobb vajon, egyszer kicsit bátrabbnak lenni és odaállni a kiszemelt elé, vagy egy életen át szomorkodni azért, mert nem tettél meg valamit, amiről tudod, hogy megtehetted volna.
Pedig mennyivel másképp alakulna a sorsunk, ha csak egy kicsikét bátrabbak lennénk. Nemcsak a szerelemben, hanem minden másban is. Fúh, mekkora klisé, legszívesebben most a kezemre csapnék, de akkor is leírom:
Merjünk nagyobbat álmodni!
Persze itt most nem feltétlenül egy nagyobb házra, nagyobb vagyonra, nem igazán az anyagiakra gondolok, hanem egyszerűen csak egy szebb életre. Egy kellemes házasságra, nyugodtabb, vagy épp vadabb életvezetésre, izgalmas hobbikra, több adakozásra és másokért tett közösségi munkára.
Ha mondjuk már javában dolgozol, de nincs érettségid? Ne halaszd a dolgot, szerezd meg, jelentkezz egy esti suliba. Szeretnél valami újat kipróbálni, motorvezetést, papírsárkány-reptetést, vagy egy merőben új hajszínt? Beiratkoznál egy főzőiskolába, új ízeket, új világokat, új gondolkodásmódot ismernél meg? Semmi akadálya! Egy picike talán, hogy most a covid-19 alatt az aktuális rendelkezéseket maradéktalanul be kell tartanunk. De belső akadályod miért is lenne még?
Minden lépésünkkel egyre távolabbra és egyre magasabbra juthatunk. S az utunk végén, amikor majd visszatekintünk, vajon azt mondjuk majd, bár maradtunk volna a fenekünkön? Vagy épp jó volt ez így? Te mit mondanál?