Ankétunk első részében két olyan hölgyet mutattunk be, akik nagyon szeretnek gyermekkorukról nosztalgiázni. Most jöjjön még kettő csodálatos hölgyemény, akiknek ugyancsak volt mit mesélniük.
Őket is arra kértük, hogy meséljék el nekünk a legemlékezetesebb három dolgot gyermekkorukból, amelyek még most is mosolyt csalnak az arcukra.
BALAJTHY NIKOLETT
(a Be WoodN Art alapítója)
Első
Szinte minden péntek estét a szomszédban lakó nagyszüleimnél töltöttük a húgommal, Krisztával. Megkértük, hogy szombat reggel korán keltsen, ha nekünk nem menne, mert a tévében kezdődtek a mesék. A mama mindig bejött, vánkosokat tett a hátunk mögé, konyharuhát terített az ölünkbe, és hozta a bögre kakaót és a szeletekre vágott friss kiflit, hogy tudjuk beledobálni a csokis tejbe. Azok voltak a legjobb reggelik.
Második
Karácsonykor kisgyerekként semmi sem tudott nagyobb örömöt okozni, mint amikor a csomagok között megpillantottam egy kazetta méretű ajándékot. És ha Szandi-kazetta volt benne, én kész is voltam. Megvolt a hallgatnivalóm következő karácsonyig. Mind a mai napig, ha meghallok egy korai Szandi-dallamot… ugyanúgy felcsillan a szemem, mint akkor. (P.S.: Kb. 3 éve dedikáltattam mind a pettyes ruhámmal együtt.)
Harmadik
Az öreg lakókocsink illata, amivel nyaranta kalandoztunk Horvátországban. Szerintem azt senki sem nevezné illatnak, inkább kellemetlen öreg kárpitszagnak, de én akkor is imádtam. Persze már rég nincs meg, de apa nemrég vett egy régi használtat horgászásra. Mikor beléptem, rögtön megcsapott ugyanaz a „buké”, és előjöttek a régi karavános élet emlékei.
CSÖRGEI TÜNDE
(művelődésszervező)
Karácsonyi emlék
Gyermekkorom legszebb karácsonyai még a mai napig melegséggel töltenek el. Azt a csodát, varázslatot, amelyet az édesanyám és édesapám teremtett meg, nem lehet szavakkal kifejezni. A történet pedig annyi, hogy karácsony szentestéjén, mielőtt megérkezett volna a Jézuska, mindig elmentünk a nagymamámékhoz, azzal, hogy amíg ott vagyunk, hozzánk is megérkezik az ajándék. Ünneplő ruhába öltöztünk és a lényeg, hogy együtt indultunk útnak, a házunk teljes sötétségben. A nagyszüleimnél már türelmetlenül vártam, hogy induljunk haza. S a mai napig nem tudom, hogy a szüleim hogyan csinálták, de mire hazaértünk, a házunk kivilágítva, a karácsonyfán világítottak az égők és a fa alatt ott volt a sok ajándék. Természetesen azok, amelyekre leginkább vágytam. Kb. 12 éves koromig hittem ebben a csodában, amit később a gyerekeimnek is megpróbáltam megvalósítani.
Szüretelés
A nagypapámnak volt egy szőlőse, ahol gyerekként sokat dolgoztam. A kapálást , kötözést annyira nem szerettem, de a szüret, az igazi buli volt. Összejött az egész család, az unokatestvéreimmel szedtük a szőlőt, apukám, nagybátyám pedig puttonyozott. A szőlőt nagy kádakba öntögették, és mi tapostuk, majd ittuk a finom mustot. Mindenünk ragadt, de hatalmas élmény volt. Egy alkalommal én is megpróbáltam a puttonyozást, de amikor bele akartam fordítani a szőlőt, sikeresen belefordultam a szüretelő kádba. A nevetéstől alig tudtam kimászni.
Nyári kaland
A dunai nyaralások ifjúkorom legszebb nyarai voltak. De a legemlékezetesebb az volt,
amikor a Duna magas vízállása miatt a nyaralóhelyen, az utcákban is víz volt. Volt egy
ladikunk és mint Velencében, a házak között, az utcákban csónakáztunk. Az udvari asztalon ültünk és lógattuk a lábunkat a vízbe. Úszkáltunk egyik háztól a másikig, a kerítések tetején. Örökre emlékezetesek maradnak ezek a dunai nyarak .