Formázni egy formátlan világképet, avagy hogy magyarázod el a gyerekednek a megmagyarázhatatlant
Fotó: Pixabay.com
Mennyit ér a meggyőződés? Mit ér a hitünk? Valamint az a hitrendszer, amiben felnőttünk? Mi alapján nyilatkozhatunk olyan megmagyarázhatatlan törvényrendszerekről, melyekről még nekünk, saját magunknak sincs tényleges fogalmunk, nemhogy kézzel fogható bizonyítékunk.
Van-e univerzális jó? Létezik-e olyan tan, amiben nem él céltalan gonosz, ami ellen harcolni, vagy védekezni kellene? Amiben tehát senki nem kisebbség, és senkinek nem vagyunk ellene. Ami szerint így mi sem válhatunk senki szemében gonosszá. Olyan fő irányelv, legfelsőbb igazság, mely szerint csak tanulnunk kell és gyakorolnunk a jót.
Egy gyermek kíváncsiságának kielégítése hatalmas kihívás. Hogy miért? Mert ő szégyentelenül megkérdezi tőlünk azt, amihez nekünk nem biztos, hogy lenne bátorságunk. Ennek ellenére persze választ kell adnunk. Akkor is, ha ez épp egy „nem tudom”, vagy „nem vagyok biztos benne”, majd elgondolkodhatunk együtt. Megkérdezheti például, hogy az a bácsi miért kövér, vagy miért büdös, hogy a hosszú haj az tényleg lányos-e, a rövid pedig fiús, hogy másikat kinevetni, egymás ellen szövetkezni és a kisebbet bántani miért rossz. Ekkor kell(ene) okosnak lennünk és elmagyáraznunk neki úgy, hogy azt ő meg is tudja érteni.
Lehet, hogy a bácsi beteg és hiába sportol, sosem lehet már jó kondiban, a másikuk építkezésen dolgozik alkalmi munkásként, későn végez, úgyhogy ilyenkor nem biztos, hogy jut neki ágy a hajléktalanszállón, ahol tisztálkodni tudna. A hosszú vagy rövid haj, nem nemfüggő, ahogy már a nadrág, sőt, lassan a szoknya sem. Fontos lenne, hogy ne bántson mást, akkor sem, ha ő nem tartozik egyik, általa ismert „kategóriába” sem, maradjon nyitott, de felkészült, jószívű és éber.
Mindezen parancsok vallásoktól függetlenek, mégis a mindenkori vallás alapvető sarokköveinek számítanak.
Miért szabunk hát határt az empátiánknak, amikor olyanokról van szó, akik akaratlanul bántanak minket, szándékosan megsértenek vagy egyszerűen mások, mint mi? Ezt nemhogy a gyermekünknek, még saját magunknak sem tudjuk megmagyarázni.