Fotó: Pixabay.com
Egy bölcs öreg mondta egyszer: az új generáció dolga, hogy túlszárnyalja a régit. Valóban ez lehet fejlődésünk kulcsa. De vajon miben is kellene túlszárnyalnunk őket?
Talán nincs is miben jobbnak lennünk, hiszen ránk eleve más szabályok vonatkoznak. Más környezetben, más körülmények közt vagyunk. Hogyan is alkalmazhatnánk a régi szabályokat ebben az új rendszerben? Sehogy sem. Viszont ennek az új rendszernek is megvannak a maga szabályai: az örökérvényűek.
A fiatal büszkeség az egyetlen reményünk. A friss, új lendület az, ami utat nyithat egy jobb jövő felé. Nem kérdés hát, hogy a következő generációnak valóban jobbnak és többnek kell lennie. Bár jobban hinnének magukban…!
De mégis miben kellene jobbnak lenniük? Mindenben, vagyis semmiben. Elég lenne, ha már elégedettebbek lennének azzal, ami adatott. Ha csak egy kicsivel boldogabbak lennének attól, amijük van, már jobbá tehetnék a világot.
A nyíló virág az tiszta öröm, egy ereje teljében levő fiatal pedig maga a derű. Illetve csak lehetne. Mert nem az.
Nézzünk csak körbe, mit üzen a mai világ az új generációknak: azt, hogy kevés vagy. Csakis akkor vagy elég jó, ha mindened megvan, és mindenki felett állsz. Az nem számít, hogy ki vagy, mert az senkit sem érdekel.
Segítheted a menekülteket, átkísérted az idős szomszédod a zebrán, vagy bevásárolhatsz neki önszorgalomból, pénzt gyűjthetsz kutyáknak, macskáknak, befogadhatod a kóbor állatokat, felfedezheted a pillepalack újrahasznosításának tökéletes módját, az is kevés lenne. Ha nem látja senki, az olyan, mintha meg sem tetted volna. Ha pedig nem tetted meg, akkor még mire vagy nagyra, nem vagy hihető, nem vagy valós, igazi. Érted! Igazi. Mekkora önellentmondás.
Higgyünk magunkban! De nem csak Ti, fiatalok, hanem Ti is, idősebbek, akik már ott vagytok a helyeteken, ott, ahol mindig szerettetek volna. Mutassátok meg, hogy igen, meg lehet csinálni, el lehet érni. Jónak is lehet lenni, csak akarni kell.