Másoknak sértés, nekem öröm. Ilyenek számomra azok az emberek, akik kendőzetlenül megmondják a maguk valóját.
Nem az olyanokra gondolok, akik feszültséglevezetés gyanánt mocskolódnak és telefröcsögik más virtuális falát oda nem illő közhelyekkel, nem is azokra, akik random beszólogatnak a másiknak a vonaton, a buszon, az utcán, azokra sem, akik már-már művészi szintre emelték a másik kifigurázását, kibeszélését, legyen az bárki, hanem olyanokra, akik egy az egyben, megmondják a szemembe, amit gondolnak.
És nem is csak rólam, hanem úgy egyáltalán a világról. De mondjuk arról is, hogy engem hogy lát benne. Hogy őszintén elmondja, hogy mit gondol és nem azt mondja, amit szerinte hallani akarok, amit a helyzet megkíván, nem is azt, hogy a hallgatóságnak körülöttünk mi tetszene, hanem egyenesen azt, amit gondol.
Hadd kérdezzem meg, Te utoljára mikor mondtad ki őszintén azt, amit gondolsz? Úgy igazán. Nem dühből, nem is eufórikus örömödben, nem sértettségből, nem haragból, hanem egyszerűen csak azért, mert úgy gondolod.
Azt hiszem, ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, nagyon nagy bizalom kell. Vagy talán nem is olyan nagy, de egy minimális biztosan. Hiszen, bíznunk kell a másik jóhiszeműségében ahhoz, hogy olyat is elmondhassunk neki, amire nem biztos, hogy jól reagál. Tudnunk kell, hogy ő jót feltételez rólunk és biztos benne, hogy nem akarjuk megbántani.
Egy őszinte ember arany. Nem csak azért mert magával ki van békülve, hogy ezt megtehesse, hanem azért is, mert a világgal is. Van a külvilág felé egy láthatatlan bizalma, amit az ember a virtuális térben nem tud megtenni, csakis személyesen. És ez az, ami kikopott a mai világból. Nem, nem. Nem tudom leírni, hogy ki fog kopni, mert egyértelműen látom, hogy már kikopott. Nézz körbe, nézd meg, kik vesznek körül és kikről tudod azt biztosan, hogy erről, vagy arról, és egyes dolgokról pontosan mit gondol és miért.
Ehhez is bátorság kell: véleményt mondani, és aztán azt a véleményt, ha kérdezik, képviselni is. Mert itt nincs helye a libikókának, egyszer erre, egyszer meg arra. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy a másik is valamilyen. Ahogy nekünk is, mindenki másnak van véleménye a dolgokról. De a kérdés csak az, hogy ez mennyire köszön vissza a magunkról prezentált képről. Mert lehet, hogy épp semennyire és csak egy merő színjáték az életük.