A cikk megjelent a Klikk Out 2022/10. számában.
Szerző: BT
Fotók: Pixabay.com
„Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.”
(Edda)
Ez a történet 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első gyermekemet szültem. Az a sztori már megíródott, kiírtam magamból a bánatot, a csalódottságot, a kiszolgáltatottságot. A „rendszer” áldozatául estünk, meg a saját félelmeim rabjául. És hát a „rendszer” legkönnyebben az eleve gyengébbet tudja kikezdeni. Akkor minden szó fájt, az információhiány megrémisztett, a durvaság pedig összerántott, bezárt és stresszel itatott át minden porcikámat. Ugyan rá lehet fogni az esetemre, hogy tapasztalatlan elsőszülő, túlérzékeny természetű, vagy hogy a szülészeten és újszülött osztályon dolgozók is csak az eleve „beteg rendszer” áldozatai, de (!) a belső igazságérzetem simogatásért, elfogadásért, kedves szóért, kárpótlásért kiáltott.
Csaknem 6 évembe telt, míg pszichésen és fizikailag eljutottam odáig, hogy a mindig vágyott kistestvér utat törhessen magának a mi kis földi világunkba. Ahogy megérett bennünk az elhatározás, megfogant a leszületendő lélek. Az ezt követő 9 hónap pedig információgyűjtéssel és a tudatos szülésre való felkészüléssel telt.
S hogy mit is értek tudatos szülés alatt: békében, nyugalomban megélni a várandósságot és háborítatlanul, orvosi beavatkozás nélkül hagyni a természetes szülés lefolyását, hogy érezhessem a testem által termelt oxitocin hatását és végig kapcsolatban lehessek az éppen megszülető babámmal, miközben a párom is támogat bennünket, hogy már ez is közös élmény lehessen.
Két könyv szolgált útitársamul a várandósságom alatt, melyet szívből ajánlok minden babáját a szíve alatt hordó hölgynek: Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok és Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol.
Az első könyv többszöri újraolvasása irányított el a HypnoPôrod Slovakia (hypnoporod.org) tréninghez, melynek csallóközi trénere is van Nógell Ürögi Klára pszichológus személyében (a HypnoPôrod HypnoBirthing/hipnoszülés elsősorban meditációs, vizualizációs és légzési technikákat, melyek segítenek a várandósság, valamint a szülés mélyebb át- és megélésében, hogy ne a fájdalomra, hanem a tested természetes reakcióira koncentrálhass.
Az utóbbi könyv pedig végigkísérte és segítette a vajúdási szakaszt és az utána következő gyermekágyi részt.
Már jóval a megfoganás előtt elindult bennem a másképp szülés gondolatcsírája. Különböző alternatívák, például az otthonszülés lehetőségei után néztem, de a párommal ezt végül elvetettük. Az alternatívák között volt magyarországi állami kórház (Szent Imre kórház), ahol a természetes lefolyású szülést segítő szülésznők és orvosok is dolgoznak, de külföldiként nem tudtam oda bekerülni. (A szülésznők / pôrodná asistentka / nálunk sokkal kevesebb kompetenciával rendelkeznek, míg Magyarországon, Ausztriában vagy Csehországban levezethetnek egy problémamentes szülést.)
Volt azonban néhány sarkalatos pontja a vágyaimnak, amiből nem engedtem: a szülés gyorsítását elkerülő medikamentumok, szabad pozícióválasztás a kitolási szakaszban és a szabadon evés-ivás a vajúdás alatt. Miután ezek a pontok sem az általam választott, sem az ismerősök által ajánlott magánkórházakban, sem a saját nőorvosommal való konzultációt követően nem bizonyultak megvalósíthatónak, elfogott a kétségbeesés, hogy már hónapok óta keresgélek, tájékozódok és a rengeteg ráfordított energia nem látszik megtérülni.
Ekkor leltem rá a Felvidéki dúlák közösségére, akiktől többszöri segítséget is kaptam elakadásaim során. Külön kiemelném Vataščin Balázs Emese dúla és okleveles Spinning Babies oktató szűnni nem akaró segíteni akarását.
Klára által nemcsak a hipnoszülés technikájába kaptam betekintést, hanem megosztotta velem saját ambuláns szülés-élményét is. (Ambuláns szülés. Életemben először hallottam ezt a szót, megszülsz és hazasétálsz!), természetes lefolyással, szülésznővel Hainburgban (az osztrák határ mellett, Dunaszerdahelytől 38 percnyire).
Mérlegeltem a nyelvi kérdést, valamint a távolságot, és megbarátkoztam azzal is, hogy mivel könnyű és problémamentes szülésre készülök, megoldható lesz az ambuláns szülés is. Plusz vannak még adminisztrációs nehézségek, melyek ugye a külföldi szülést érintik (külföldi születési igazolás, szlovák állampolgárság kikérése, hazai anyakönyvi hivatalban a születési bizonyítvány indítványozása, hazai biztosítóhoz való bejelentés és az orvosi kivizsgálások, amelyeket az újszülöttosztályon csinálnak). Nem állítom, hogy kevés intéznivaló, de valami azt súgta, hogy megéri. És a megérzéseim nem csaltak.
Hainburgba először hívni se mertem, de minden alkalmazott jól beszél angolul. Így hát problémamentesen sikerült időpontot kérnem a 38. heti vizsgálatra. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy aztán szülni is ott lehessen. (Azért hozzáteszem, hogy nekem ugye nem volt osztrák biztosítóm, ezért mindent kivizsgálást térítenünk kellett, de mondjuk nem drágább egy ambuláns szülés ott, mint egy szlovákiai magánkórházban.) Ez a kivizsgálás szükséges is ahhoz, hogy az ember a helyszínnel megbarátkozzon és megtapasztalja az ott dolgozók hozzáállását.
A kivizsgálás előtt volt még egy utunk Hainburgba, mivel szerettem volna szülésznőt fogadni, akit ajánlottak. A találkozó egy, egyébként a hainburgi kórházban dolgozó osztrák szülésznővel sikeres volt. Bíztunk a referenciáiban és a sokéves tapasztalatában.
A terhességem utolsó napjaiban is energikus és jókedvű voltam, leszámítva egy térdre esést az óvoda járdájának repedésében, amikor oviba vittem nagyobbik gyermekem. Mert miért ne az utolsó hajrában történjen izgalom. Pici aggodalmat okozott nem egész egy héttel a szülés előtt, de a kórházi kivizsgálások megnyugtattak, hogy a babával minden rendben.
Az utolsó pillanatig, vagyis a vajúdás kezdetéig és még azon túl is nagyon lelkes és aktív gyakorlója voltam a hipnoszülés meditációnak, amíg eljött a nagy nap…
Folytatjuk…