POÓR TIBOR: Nem éppen volt séta a vörös szőnyegen az első félidő ez ellen a szívós és erőszakos észt csapat ellen, amely elérte, hogy a magyar válogatottnak a pálya minden négyzetméteréért nagyon keményen meg kellett küzdenie. Másfelől, annak ellenére, hogy nehéz volt feltörni az észt védekezést, ha talált a magyar válogatott üres területet, az elég nagy volt. Szerintem fontos volt az első gól, de most a nem megadott gólra gondolok. Gyönyörű, az ellenfél hianyosságait szépen átvilágító príma gólpassz, kár hogy les volt.
Kalmár… Diplomatikusan mondva, ismét képes több mint két-három perc játékra a DAC-mezben is. Ilyen meccs is megmutatja Rossi mester hozadékát, hiszen mostanság képes a magyar válogatott akár kevésbé top teljesítménnyel is megtörni az ilyen ellenfelet és győzelemre pofozni a meccset, míg régebben erre sokszor nem volt képes. Bizony, jó egy (jó) olasz edző a háznál… A poénkodást félretéve, a bolgárok ellen kezdődik az igazi tánc, srácok, sok sikert ellenük!
SZIGETI ATTILA: Marco Rossi azt nyilatkozta a Magyarország–Észtország barátságos mérkőzés előtt, hogy a játékosok örömmel mennek a válogatott behívóra, amit érkezése előtt nem lehetett elmondani. Számomra ez alap, hiszen egy csapat erejét megduplázhatja, ha jók a viszonyok játékosok közt a pályán és azon kívül is. A selejtezők előtt kellett egy ilyen képességű csapat ellenfélnek mint az észt, hiszen vannak olyan játékosok, akik először kaptak lehetőséget a válogatottban. Hétfőn pedig nagyobb lesz a tét, amire kellően felhozza Rossi mester a csapatot. Kalmár Zsolti a kezdőben! Véleményem szerint óriási húzás volt Rossitól, hiszen Zsoltinak klubszinten nem úgy megy, mint ahogy azt elképzeljük. Taktika? Technika? Számomra picit lagymatag volt. Irammal és néhány játékos gyorsaságával együtt. 58. percig néztem, mert kezdődött az olasz-angol Európa-selejtező, ahol pár dimenzióval gyorsabb a játék. Kár a kihagyott tizenegyesért és ígérem, legközelebb részletesebben elemzem a tétre menő magyar meccset.