Egy vitánál nagyon fontos a nézőpont kérdése és közelebbi megvizsgálása. Azt hiszem, nincs olyan, hogy objektív vélemény, hiszen az is „csak” egy ember szájából hangzik el. Mondhatnád, hogy az univerzális értékek, vagy a törvény által meghozott szabályok közel vannak hozzá. De nem, nincsenek közel.
Képzeld el, hogy egy félárva 15 éves lány vagy és teherbe esel. Úgy döntesz – ha dönthetsz -, hogy elvetetted, mert így túléltek, egy újszülöttel már nem biztos. Bűnös vagy? Nem vagy bűnös? Hazudsz, hogy óvj valakit. Vagy elmondasz egy titkot, amiről nem szabadna beszélned. Bűnös vagy, nem vagy az? Ki mondja meg?
Szeretnél egy témában közelebb jutni a középponthoz, egy objektívebb, köztes állásponthoz? Jól van! Megmondom, mit csinálj! Válassz ki egy komoly témát, melyben markáns véleményed van, amit konkrétan tényként kezelsz. Most mond fel magadnak az ellentábor szlogenjét és kezd el tényekkel igazolni az ő állításukat. Ugye, milyen nehéz? És: ugye milyen könnyű? Érzed, hogy szinte lebegsz? Eltűnik a lábad alól a talaj, elbizonytalanodsz. Talajvesztetten úszol a levegőben, így jutva közelebb és közelebb a téma centrumához, ahhoz az egy köztes ponthoz.
Ott állsz a középpontban, a téma eredőjénél és végkifejleténél, a kezdetnél és a végnél egyszerre. Figyeld meg magad! Mintha a senki földjén lennél, szinte egy másik dimenzióban létezel és a gondolataid éppoly elemelkedettek. Most próbáld meg újra megvizsgálni az adott kérdést! Tedd fel magadnak még egyszer, majd válaszold meg újra, újra és újra. Meglátod, nyoma maradt szívedben a nézőpontváltásnak és mintha már nem lennél ugyanaz. Ez pedig nem baj! Ha valamiféleképp itt a Földön mód lehet erre: így jutunk közelebb az emberitől az isteniig. Felemelkedetten, egy sokkal tágabb látószögből, kevésbé vakon, röghöz kötötten és gyarlón.