Egy gyermekkori elakadás oka sok esetben otthon keresendő, fejtette ki Vörös Zsuzsanna, érzelmi intelligencia- és személyiségfejlesztő, párkapcsolati segítő, családállító, mediátor és mozgással foglalkozó szakember. Nagyon fontos, hogy ne csak az értelmi intelligenciával, hanem az érzelmivel is foglalkozzunk, de legalábbis első lépésben ismerjük el e terület létjogosultságát, ugyanis a hétköznapjainkra és például az előmenetelünkre is ez gyakorol nagyobb hatást. Az e heti Gyereksarok rovatunkban Vörös Zsuzsanna válaszolt nekünk.
Mi is valójában az érzelmi intelligencia és miért fontos a fejlesztése?
Az érzelmi intelligencia azoknak a bennünk rejlő képességeknek az összessége, ami mind a saját, mind pedig mások érzéseinek az érzékelésével, kezelésével és működtetésével kapcsolatos. Már számos kutatás támasztja alá, hogy a sikeres élet kulcstényezője elsősorban nem az, amit az iskolában tanulunk, hanem az érzelmi intelligenciánk fejlettsége.
Daniel Goleman, amerikai pszichológus, az érzelmi készségeket 5 kategóriába csoportosította: önismeret, önkontroll, motiváció, empátia, szociális készségek, amibe beletartozik a kommunikáció, a konfliktuskezelés és az együttműködés.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése pontosan emiatt segíti egyaránt a családban és a társadalomban való együttélést is, hiszen általa meg lehet előzni az erőszakot, valamint az érzelmi egyensúly megbomlását is. Az említett 5 kategória fejlesztésével pedig személyiségünk is folyamatosan alakul, fejlődik.
Mikor érdemes elkezdeni az érzelmi intelligencia fejlesztését?
Gyerekkorban is nagyon fontos már ezen dolgozni, hiszen az önismeret és az önmotiválás által az önbizalomhiány is kezelhető, valamint nagyban csökkentheti a mindennapi feszültségek okozta szorongásokat is.
Rengeteg olyan személyiségfejlesztő játék van, amit már egész kicsi korban lehet alkalmazni, ezek közül én személy szerint nagyon fontosnak tartom azokat, amik az érzelmek kifejezését segítik.
Általában kik keresnek fel, ha a gyerekekről van szó, szülők, vagy inkább a nevelők?
Ez helyzettől függ. Amikor a gyereknek egyéni problémái vannak, akkor első körben a szülő fordul hozzám segítségért, amikor pedig egy közösséget érintő konfliktusok merülnek fel, akkor pedig iskolai keretek között történik a fejlesztés. Ez utóbbi csoportosan.
Nem lehet a kettőt összehasonlítani, mert az egyéni fejlesztések egy mélyebb dinamikával működnek, míg az iskolai fejlesztő tréningeken a fókusz leginkább az egyének közösségben való működésén, és általa saját önismeretének a mélyítésén, valamint maga a közösség együttműködésén van.
Milyen problémák miatt fordulnak hozzád leggyakrabban?
Az egyéni megkeresésekből kiemelném az önbizalomhiányt, a kirekesztettséget, csoportfoglalkozásokra pedig legtöbbször az állandó konfliktushelyzetek, valamint a motiválatlanság témakörében kérnek segítséget.
Az egyéni megkeresések után viszont legtöbbször nem is a gyerekkel kezdem meg a folyamatot, hanem a szülővel, és nem ritka az sem, hogy párfejlesztésre jönnek a szülők, ugyanis megértik, hogy a gyerekben jelentkező belső konfliktusok gyökere tőlük származik.
Milyen hatékonysággal sikerül megoldanod a felmerülő gondokat?
Az érzelmi intelligencia, s általa a személyiségfejlesztésnek nem az a célja, hogy egy külső ember oldja meg a problémát. Nem is tudja megoldani más a problémáinkat. Ez nem egy elromlott mosógép, amihez szerelőt kell hívni, vagy nem egy frizura, amit a fodrász elkészít. A személyiségünk mi magunk vagyunk, ezért rajtunk kívül – bár persze van egy csomó tényező, ami hatással van rá – de a mi felelősségünk, hogy mit és hogyan kezdünk vele.
Például, ha egyéniben úgy jön hozzám bárki, – legyen az felnőtt vagy gyerek – hogy nincs belső motivációja arra, hogy velem dolgozzon, akkor én csinálhatok bármit, eredmény nem lesz. Csoportban az ilyenekkel annyiból szerencsésebb a helyzet, ha például egy olyan iskolai foglalkozást nézünk, ami úgymond kötelező az egész osztály számára, ott azok, akik önszántukból nem jöttek volna egy ilyen foglalkozásra, a többiek által kedvet kaphatnak, és ezáltal ők is aktív részesei lesznek a folyamatnak, ami már eleve egy fejlődést mutat.
Amikor a szülővel indul meg az egyéni fejlesztés folyamata, akkor egy idő után a szülő sokkal jobban tud kapcsolódni a saját gyerekével, így ezáltal ő maga segíti a gyermeke érzelmi intelligenciájának hatékonyabb fejlődését.
Én ebben látom a legnagyobb szépségét ennek a szakmának, hogy segítek, ezáltal a saját maga tempójában egy csomót tanul önmagáról a szülő, és általa új mintákat tud adni a gyerekének. Kell ennél csodálatosabb dolog?!
Ezek szerint akkor nem is lehet mindenkivel ugyanúgy haladni a folyamatban?
Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma csoport sem.
Ha az egyént nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy nincs egy olyan sablonos módszer, amin, ha A-Z-ig végig megyünk, akkor az biztosan segít majd neki. Egyéni folyamatokban integratív módon dolgozom, ami azt jelenti, hogy számos módszert kombinálok össze – maximálisan az egyénre szabva. Csoportban pedig ez úgy működik, hogy mindig van egy alapkoncepció, amit aztán az adott csoportnak a dinamikája alakít, formál.
A 2022/23-as tanévtől a Személyiségfejlesztő Akadémia gyakorlatszerzési programját is én vezetem, és ebben a projektben is minden alkalommal bebizonyosodik az a tény, hogy hiába viszünk látszólag ugyanolyan programot minden osztálynak, még soha nem volt két egyforma élményünk.
Mennyire népszerű ez a fejlesztési folyamat a gyerekek körében?
Ha az elmúlt évekre visszatekintek, akkor magas óraszámot tudhatok magam mögött, amit csoportok vezetésével töltöttem, és nagyon pozitív visszajelzések voltak egyes tréningeket követően. Kiszakadnak egy időre abból a mókuskerékből, amibe a frontális oktatás miatt kerülnek, és ez egyből ad egy új, pozitív érzést számukra. Érzésekről beszélni, megnyílni, teret kapni – a csoport ereje leginkább pedig abban rejlik, hogy megtapasztalhatják a NEM VAGYOK EGYEDÜL érzést. Én hiszek abban, hogy ha csak egy pici változás is történik a közös találkozásaink során, az a mag, amit ezzel elvetek, idővel csírázni fog. Ha majd emlékszik egy élményre, egy érzésre, de akár csak egy mondatra, ami számára fontos az életének abban a szakaszában, amiben éppen van, akkor azt gondolom, hogy már megérte.