Fotó: Pixabay.com
Egy gyermek altatása életkoronként változik, más igényekkel és más-más módszerekkel érjük el a kívánt célt: a gyerek és a szülők kielégítő pihenését.
Sok sztori kering a családban a nagyszülők közt, a neten és a baráti körben is, több szülő számos praktikát kipróbál, mégsem sikerül maradéktalanul a művelet, aminek az eredménye az, hogy nem marad más hátra, mint túlélni, napról napra, vagy épp óráról órára. Igen! Az idő segít, a kicsi is idősebb lesz, jobban körvonalazódnak az igényei, jobban megismerik a babát, hamarabb rájönnek, hogy egy adott pillanatban éppen mire van szüksége.
Az alábbiakban felsorolunk pár hasznos tippet, ami a kezdőknek és a rég gyakorló anyukáknak és apukáknak is jó. Lássuk!
Sémák alapján nem tudunk eligazodni, de hiányozhat, ha nem ismerjük az általános tanácsokat, amik az altatásra vonatkoznak. Ezért mindenképp olvass utána a szakkönyvekben. A legfontosabb mégis az, hogy a saját gyerekedet megfigyeld. Vedd észre, hogy mikor álmosodik el, ez fontos támpontot adhat ahhoz, hogy kialakítsátok együtt a napi rutint. Ha már tudjuk, hogy ez mikor van, igazítsuk ahhoz az esti készülődést, mert ha elszalasztjuk ezt az időpontot, félő, hogy felpörgeti magát és várhatunk a következő elálmosodási ciklusig.
Már-már közhely, de mégis kiemelkedően fontos egy otthoni, megszokott üzemmód kialakítása. De persze fontos az is, hogy ezt úgy tegyétek, ahogy nektek, Anyának és Apának is megfelel. Leglényegesebb, hogy hagyjunk időt gyermekünknek! Egy közös vacsorával indulhat az esti rutin, amit együtt ráérősen elfogyasztunk, majd irány a pancsi, mialatt mi szépen előkészítjük a szobát. Elpakolunk, megvetjük az ágyat, kikészítjük a kedvenc plüssöket, takarókat és a képes, illetve mesés könyvet. Az esti összebújáskor még fontosabb a testi kontaktus, egy meleg érintés, a simogatás. Persze mindez csak akkor sikerül zökkenőmentesen, ha maga a szülő is nyugodt, odafigyel arra, hogy mindezt átszellemülve vigyék végig, ne csak egy következő „feladat” legyen.
Teremtsünk a lefekvéshez egy nyugodt, békés közeget! Kapcsoljuk fel a hangulatvilágítást, ne hagyjunk a gyerekágy közelében, se a gyerekszobában elektromos készülékeket, sem telefont, vagy más berendezést. Szellőztessünk egy nagyot és ha szeretnénk, párologtassunk nyugtató hatású, nem túl erős illatú illóolajat. Pizsamája mindenképp kényelmes legyen, ne szorítsa, ne dörzsölje és a pelenkára is ügyeljünk, éjszakára olyat válasszunk, ami kibírja az éjjeli műszakot.
Lefekvéskor hallgathattok valami nyugtató, lágy zenét. Ez lehet klasszikus zene, altatódalok vagy akár jóga zene, ami megnyugtatja az érzékeket és pihenésre ösztönzi a testet. Ha megnyugszik, könnyebben megy az elalvás is.
A kisgyermekek nagy átlagban öt éves korukra hagyják el teljesen a délutáni alvást. Addig mindenképp szükségük van délutáni sziesztára. Ha már kinőtte és mégis becsúszik egy-egy délutáni szundi, az megnehezítheti az esti elalvást és az ébredés is nehezebb, összezavarhatja az alvási rutint, ritmust. A délutáni alváskor figyeljünk oda arra, hogy ne altassuk el túl későn, azaz a 3-4 óra körül. Legideálisabb az edéd utáni időpont, úgy 1 óra körül. Ha későn aludna el, akkor legközelebb csak késő este lesz álmos.
Ne feledkezzünk meg a végcélról, még ha úgy is tűnhet, távolabb van. Az esti rutin lényege az volna, hogy maga is képes legyen oly mértékben megnyugodni, hogy egyedül szundítson el. Vekerdy Tamás azt javasolja, hogy kezdetektől arra szoktassuk a kicsiket, hogy a ringatást, mesélést követően ébren tegyük őket az ágyukba, és hagyjuk, hogy egyedül aludjanak el, a saját altató technikájukat alkalmazva. Van, aki az ujját szopva szenderül álomba, és van olyan kisgyerek, akinek az alvókája, babája segít ebben. Ha a gyerek megszokja, hogy önállóan alszik el, ez az önbizalmát és a nyugalmát is növeli, tudja, hogy ő el tud aludni. Ez általában is igaz: minél több mindent csinál egy gyerek önállóan, annál nyugodtabb, annál magabiztosabb.
Lefekvés előtt kerüljétek a cukor tartalmú, illetve a nehéz, zsíros ételeket.