“Ne ítéld meg a könyvet a borító alapján!” hangzik a régi, mindenki által ismert szólás. Akárhogyan is szégyellem, én pontosan ezt tettem, amikor megvettem Claire Keegan Ilyen apróságok című Booker-díjra jelölt rövidke regényét. A gyönyörű borító azonnal elvarázsolt – és szerencsére, teljes mértékben tükrözte a regény kvalitását.
1985-ben járunk Írországban. Történetünk középpontjában a szénnel és tűzifával kereskedő Bill Furlong áll, akit a Karácsony előtti hetekben követhetünk nyomon. Érdekes napok ezek Bill számára: annak ellenére, hogy nyugodt és boldog életet él (és ennek teljesen tudatában van) újra és újra azon kapja magát, hogy a múltban bolyong és jelen élete majdnem minden pillanata visszahozza boldogtalan gyermekkora emlékeit. E mellett, az egyik üzleti útja során egy felkavaró tapasztalatban lesz része a helyi egyházi zárdába.
Merem kijelenteni, hogy az Ilyen apróságok egy remekmű. Minden dísz, és fölösleges szó nélküli, már-már minimalista prózája erősen emlékeztet a múlt idők naturalista mestereire. Szikár és kiszámított nyelvezete ellenére, a szöveg tökéletesen berántja az olvasót. Érezzük a kellemetlen, borult, hideg ír időt, ugyanakkor, a kandalló melegét, a ropogó tűzifát és a Furlong család meghitt, szerény melegét és szeretetét.
