Reklám
Mint szinte mindennek, az internetnek is vannak hátrányai és előnyei egyaránt. A világhálónak köszönhetően minden elérhető a számunkra. Aztán ott vannak a közösségi oldalak. Sokan elítélik, sokan ott élik életüket.
Sok vita van akörül, vajon mennyire jó dolog, hogy a közösségi oldalak által bárkit beengedünk az életünkbe. A legfelkapottabb kérdéskör, hogy posztoljunk-e gyermekünkről. Igazságot tenni talán senki nem tud, nekünk kell eldöntenünk, mennyire adunk teret az internet világának a mindennapi életünkben.
Jómagam elég toleráns személyiség vagyok. Míg másokat zavar, ha valamelyik ismerőse állandóan képeket posztol az ebédjéről, a cicájáról, a kedveséről, vagy bármi másról, addig én egyszerűen csak átpörgetek a poszton, ha nem vagyok rá kíváncsi.
Reklám
Ugyanakkor van valami, ami felett nem tudok elmenni. Ez nem más, mint a kommentelés.
Egyszerűen kiborító, hogy egyesek mit megengednek maguknak!
Sértő hozzászólások tömkelege kering a közösségi oldalakon. Nyilvánosan szidják a másik embert. Okkal vagy ok nélkül, teljesen mindegy, így is, úgy is undorító ez a magatartás!
A számítógép vagy okostelefon előtt ülve mindenkinek nagy az arca, mindent le mer írni. Közben nem gondol bele a következményeibe. Arc nélkül könnyű megmondani a tutit, de ahhoz már nincs merszük, hogy az illető szemébe nézzenek és közöljék vele problémájukat.
Ehelyett nyilvános ócsárolják, sokszor gúnyt űznek embertársukból, s ami a legszörnyűbb, sokan ettől érzik magukat „valakinek”. Holott, az ilyen ember közelebb áll a valaki ellentétéhez…
Az egyszerű, hétköznapi embertől kezdve, a vezetőkig, az elismert sportolókig mindenkit megtalálnak a „kedves” üzenetek. Persze, ezekkel nem kell foglalkozni, el sem kell olvasni őket. Ugyanakkor mégis elgondolkodtató, hogy hová tart az emberiség… Elszomorító, de az alapvető tisztelet, ami minden egyes embert megillet, kiveszőfélben van.
Reklám
