Cause I may be bad but I’m perfectly good at it
Sex in the air, I don’t care, I love the smell of it
Sticks and stones may break my bones,
But chains and whips excite me(S&M)
Bilincsbe verve fokozza az izgalmam, ahogy a jéghideg fém a hátamhoz ér. Éles körmeim egészen a húsig hatolnak, harapásom végzetes is lehet. Meglepetten hallom, ahogy a másik felsikít: azt hittem, már nincsenek is érzéseid. Ebben a játékban nem elég a szerelmed, a véred is kell. Sine qua non. Hova láncoljalak? Az ágy sarkához vagy magamhoz?
A vágyak börtönébe zárlak, de ha kimondod a jelszót, kiléphetsz.
Rabok legyünk vagy szabadok? (Mi édesebb, a rabságom vagy a szabadságom?) Szerelmünk rácsai közé zárva éles szilánkok jóleső fájdalommal sértik fel bőrünket, miközben a másik után tapogatózunk. Ez lenne hát a mi privát romantikánk?
Furcsa világ ez. A puha ágy és a szélcsend nem hoz kielégülést, bilincsre, ostorra, kínzóeszközök használatára van szükség az együttlét teljességéhez. Szado-mazochisták vagyunk, fájdalmat okozunk egymásnak és magunknak, ami jó érzéssel tölt el.
„Egyes esetekben a kielégülés és a gyönyör szexuális eredetű, másokban viszont egyáltalán nem…
Vannak, akik kizárólagosan szadisták vagy mazochisták, mások viszont mindkét felállást és ezen felállások gondolatát élvezik, akár okozóként akár szenvedő alanyként.” * Lássuk, mit kínál a piac. A szexuális szado-mazochizmus már szinte nem számít tabunak. Kommersz termékké vált az azt tematizáló filmek és bestsellerek sikerei által.
A garázsok szerszámos ládája mellett ott áll a legújabb S/M készlet, a spájzban szexuális segédeszközök katonásan sorakoznak a befőttek mellett. A kerítés sem csak kolbászból, hanem ostorokból és kínzóeszközökből van kirakva.
Az esti romantikus összebújáskor a nagy felbontású képernyőről a saját kéjes sikoltásunk visszhangzik abban a filmben, aminek mi magunk vagyunk a főszereplői. Pornó az egész világ. És színész benne minden férfi és nő – mondaná még Shakespeare is. A szexuális korlátlanság az új romantika.
De vajon mi a helyzet a lelki síkkal? A bilincsek csak az ágyban, vagy azon kívül is jelen vannak a kapcsolatainkban? A test megkötözése fokozza a kéjt, a rabság érzése izgalommal tölt el. Ezzel szinkronban miért érezzük azt, hogy a hálószoba falain kívüli láthatatlan kötél, ami a kapcsolaton belül köt a másikhoz és nem is horzsolja véresre a csuklónkat, mégis több fájdalmat okoz?
A szerelmet tényleg csak rabok és börtönőrök szerepében lehet megélni? A rácsok mögött nincs más, csak egy felvállalt rabság, azon kívül pedig karnyújtásnyira a szabadság?
(Ha börtön a szerelem, én a rácsra szavazok…) Ki az igazi szadista, az, akinek a test vagy a lélek gyötrelme okozza a kielégülést? Mazochistaként vajon a testi vagy a lelki szenvedést éljük meg intenzívebben? Tényleg nem működik héjanász nélkül? Azért szükséges a fájdalom, mert azt jelenti, hogy még tudunk érezni? Az egymásnak és magunknak okozott kín az új romantika?
Furcsa világ ez. Az efféle új romantikába bármi belefér, semmi nem szab határt testi és érzelmi kilengéseinknek. És te ki leszel ma, a börtönőr vagy a rabom?
* (Szadomazochizmus, Wikipédia)
p.marianna