Az én utcám
DS – Az én utcám, a te utcád 53.
Az Újfalu lakótelep tulajdonképpen Dunaszerdahely utolsó klasszikus, „szocialista” panel lakótelepe.
DS – Az én utcám, a te utcád 52.
Fogadni mernék, a Barátság tériek sosem gondoltak bele, miért hívják lakóhelyüket úgy, ahogy?
DS – Az én utcám, a te utcád 51.
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL Fapiac, Gabonapiac, Tyúkpiac, Halpiac… [Duna-]Szerdahely egykori piacozó helyei, terei, ahol helyi vagy környékbeli árusok kínálták portékájukat....
DS – Az én utcám, a te utcád 50.
A Galántai úti körforgalom „sarkán” lévő egykori Partner M épületét azt hiszem nem kell bemutatnom a városlakóknak.
DS – Az én utcám, a te utcád 49.
A dunaszerdahelyi malmot valamikor az 1990-es években bontották le.
DS – Az én utcám, a te utcád 48.
Én még emlékszem azokra az időkre is, amikor a mai Neratovicei tér előtt végig családi házak és boltok álltak.
DS – Az én utcám, a te utcád 47.
Az egykor népszerű, kissé puritán resti nagyjából a mai Sagax klinika mellett, annak is a város felőli oldalán állt.
DS – Az én utcám, a te utcád 46.
„Legtöbbször csapatostul jártuk a Zöldfasor utcáit, ahol a kiskertek kerítésén kilógó szőlőfürtöket, alma- és szilvafa ágait dézsmáltuk.”
DS – Az én utcám, a te utcád 45.
Alsó tagozatos lurkóként éltem meg a „híd” építését, amely azzal a céllal jött létre, hogy a tehergépjárművek zavartalanul közlekedhessenek a bősi vízlépcsőhöz.
Az én utcám, a te utcád 44.
Egy ilyen kistejedi bérházban született édesanyám, a bolt után lévő Grácik-féle ház mellett, két-három házhelynyire a mai Kistejedi- és Fürdő utcai útkereszteződéstől.
