Kovács Andrea

Nem fogok kertelni: ez a feladat, minden eddiginél keményebbnek bizonyult.

Verseinkben igyekszünk megragadni a női lét esszenciáját – szólunk a nemi szerepekről, egyenlőségről (vagy éppen annak hiányról), támogatásról, szolidaritásról.

Mindkettőnk számára ez volt az első kísérlet, hogy haikut írjunk, sőt, úgy döntöttünk, hogy írunk mindjárt hármat!

Ebben a versben, képzeletben a kietlen tanyavilágba látogatunk. Az írás során az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon hogy nő fel egy gyermek egy ilyen zord és elszigetelt környezetben?

Az alábbi versben a görög istennők, eszményi szépségek világába kalandoztam kicsit, hogy párhuzamba állítsam gyarló, hiú vágyakozásunk tárgyával, az örök szépséggel.

A novemberi Költőtoll témája a szépség és a szépségideál kérdésköre, amelyet igyekeztünk a lehető legalaposabban körüljárni.

Az írás során határozott célom volt a társadalmi érzékenyítés, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy másik ember milyen lelki vívódásokat él át naponta.

Október 10. már több mint 30 éve a lelki egészség világnapja. Mivel ezt mi is kifejezetten fontosnak tartjuk, októberi verseink ennek jegyében születtek.

Álljon itt a „Végszó“ c. versem minden olyan, zátonyra futott kapcsolat mementójaként, amelyre évekkel később is, nehéz szívvel emlékszünk vissza.

Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Jöhetnek a szakítós számok, a szomorú versek … Itt is van mindjárt kettő!