Podcast: Költőtoll

Amikor először felvetődött a szonett, mint műfaj kipróbálása a rovatban, azonnal tettem hátrafelé egy lépést. Azért tartottam a szonettírástól, mert olyan remekművek születtek a műfajban, mint pl. Shakespeare 75. szonettje (az „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér“ kezdetű klasszikus), amit nem lehet, illetve nem is célom űberelni. Aztán Jankával megállapodtunk abban, hogy legyen szabad a szonett, oldjuk a feszültséget, engedjük kicsit lazábbra a gyeplőt, engedjük be a humort. Lássuk, hogy mennyire sikerült elvonatkoztatni, a szigorú, kötött formától!

A meleg pokrócokkal és illatos teákkal körített, fagyos november mintha csak csábítaná az olvasót a tartalmas, újszerű olvasmányok irányába. A novemberi Költőtoll közös témája a szonett, mint a szerelmes költemények egyik legszebb, legéteribb műfaja. Úgy döntöttünk, hogy leporoljuk ezt a középkorban megszületett, majd a reneszánsz során virágkorát élt, kötött műfajt, és újraértelmezzük a 21. század ízlésének megfelelően, szabad, megújult formában. Így ez alkalommal két szabad szonettet olvashattok tőlünk, amelyekben ugyan jelen van a szenvedély, talán csak a megszokottól kissé eltérő formában.

Amikor Jankával megismerkedtünk és közös metszéspontokat kerestünk irodalmi téren, szinte azonnal szóba került Závada Péter munkássága. Az akkoriban még szókimondó rapper srác olyan fordulatot hozott a kortárs irodalmi közegbe, hogy az első, „Ahol megszakad“ c. önálló verseskötetére sem kellett sokat várni. Számos kiváló darabja mellett, a „Boldog óra“ c. verse az, amely előtt most képzeletbeli a kalapot emelek én is, és próbálom megidézni ennek a hangulatát. A kerthelyiségek rideg vasszékeit, az állott, ámbár olcsó sör hangulatát és a naiv, rajongói vágyat, hogy találkozhassam a költővel, természetes közegében.

A sokaknak Akkezdet Phiaiból ismerős Závada Péter legelső kötetének, az Ahol megszakadnak címűnek a legelső verse, a Boldog óra mindkettőnk számára fontos szöveg. Sokszor olvastuk, beszélgettünk róla, megérintett minket. Amikor kitaláltuk, mi lenne, ha egy már létező versre reagálhatnánk, vagy készíthetnénk átiratot, szinte magától értetődően esett rá a választásunk. Ha esetleg Ti nem ismernétek, reméljük, a mi változataink elolvasása után kedvetek támad Závadához is.

Sem az irodalom iránti rajongásunk, sem pedig ismeretségünk nem mondható épp újkeletűnek. Ráadásul a versolvasás élménye mellett mindketten tollat is ragadunk időnként, így adta magát a gondolat, hogy közös projektbe fogjunk. Már csak az együttműködés formáját kellett kitalálnunk, de az sem ment túl nehezen. Összedugtuk a fejünket, és elhatároztuk, hogy hónapról hónapra mindketten írunk egy-egy verset ugyanarra a témára, mintegy két szólamot egy dallamra. Így fogunk mi beszélgetni egymással, s remélhetőleg ti is örömötöket lelitek majd ebben a párbeszédben.