Valóban tudja egy szülő, hogy hogy működnek a dolgok? Anya, vagy inkább Apa? Nem. Ők sem. Elég lehet, ha a szabadság érzését sikerül otthon átadnunk?
Lehetsz bármilyen, Fiam, Lányom, én akkor is ugyanúgy szeretlek!
De mitévők lehetünk akkor, ha otthon meg is ugorjuk a lécet, a gyermekünk szabadon repked a életterei közt, mint egy boldog, cserfes kismadár, viszont a társadalmi elvárások ennek gyökeresen ellentmondanak?
Egyáltalán dönthetnek a gyermekeink a saját sorsukról? Netán a választás szabadsága is egy illúzió csupán?
Manapság a legnagyobb bátorságunk talán épp abban van, ha semmilyen zászlót nem lobogtatunk. Maximum a sajátunkét. Mennyivel könnyebb beállni egy szlogen alá, olyan mondatokat skandálni, amit sokan mások is hangosan harsognak. De kinek van bátorsága saját gondolatokhoz és saját eszmékhez?
Kizárólag csak annak, akinek sikerült megkapnia, elérnie egy – viszonylagos – szabadságérzetet. A hatalmon lévőknek, az uralkodó döntéshozó népségnek örök érdekük, hogy azt hidd, befolyással lehetnek Rád. Azt akarják a legkevésbé, hogy Te szabad légy. Mert akkor nem vásárolnál felesleges termékeket, nem lennél „követő”, összefoglalva: akkor nem lennél a birkájuk.
Önreklámok zuhataga, a tévékóma és tömérdek audiovizuális manipulációs kampány dolgozik az agyadon úgy, hogy legtöbbször nem is regisztrálod. Észrevétlenül fon körbe, és tudat alatt befolyásol.
Gondolj csak bele, ez egy gyermekkel mit tesz! Mint egy számítógépes program, képes felülírni a gondolatait, az érzéseit, az egész karakterét, mert ha nem vagyunk elővigyázatosak és nem magyarázzuk el neki, hogy ez szándékos manipuláció, akkor:
– ezt fogja elhinni és igaznak vélni,
– ez lesz a valósága,
– ez lesz neki a követendő példa,
– amit a saját családjában is átörökít majd.
Tudjuk, a butaság könnyen öröklődik, akár generációkon keresztül is. S ha Mi nem teszünk ellene most, akkor mégis ki fog?