Irodalmi kánonunkban több olyan szerző van, akinek hányatott sorsa volt, de talán Radnóti Miklós az, akinek már születése is hatalmas tragédiával járt. Ennek és a háború előtti éveinek állított emléket egy rövidke – de mégis az ő életműve szempontjából a leghosszabb és legelismertebb – prózai művében, az Ikrek havában.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Rásó Attila
De még mielőtt kiveséznénk magát a szóban forgó alkotást, tudatnék pár olyan információt Radnótiról, amelyek az Ikrek hava megértéséhez elengedhetetlenek. Radnóti Budapesten, Lipótvárosban született 1909. május 5-én. Világra jötte fekete nap volt életében, mivel ekkor meghalt édesanyja és ikertestvére is. Ezt követően apjával, Glatter Jakabbal, annak második feleségével, Molnár Ilonával és féltestvérével, Ágnessel élt. Ilonát édesanyjának, Ágit pedig testvérének hitte, mivel nem árulták el a kis Miklósnak, hogy mi is történt pontosan születésekor. Mostohaanyja és Ágnes is úgy tekintették őt, mintha így négyen lennének egy kerek család, szerették Miklóst, Ilona megadott neki mindent, amit csak tudott, érzelmi és társadalmi téren egyaránt. A költő csak 11 éves volt, mikor édesapját is elveszítette, és ugyanekkor tudta meg a valóságot “édesanyjáról” és “édestestvéréről”. Majd három év múlva arra is fény derült, hogy volt egy keresztnevet nem kapott ikertestvére is, aki akár csak édesanyja, belehalt az ő születésébe. Súlyos sebeket hagytak ezek az évek Radnóti lelkében, amiket sosem tudott igazán begyógyítani. Ez is ösztönözte az Ikrek hava megírásához.
Az Ikrek hava című szépprózai írását 1939. szeptemberében fejezte be, ekkor már elismert költő volt, akit leginkább verseinek köszönhetően zártak és zárnak azóta is szívükbe az olvasók. Ezzel ellenben első publikációja egy novella volt, és bár írt még pár novellát, nem igazán érezte magáénak ennek a műfajnak a világát. Miért is nyúlhatott mégis az epikai formához? A válasz, hogy ezek olyan történetek, amelyeket nem tudott verseibe belesűríteni, az akkori versnyelvvel átadni, kiadni magából. De talán a legjobb magyarázatot ő maga adja erre az Ikrek hava végében:
S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni