A kicsi gyermekek még őszinték, önzetlenek, odaadók. A szívükben még ott rejlik a jószándék, a kedvesség. Mindegyikük egy igazi kis csoda. Imádják a karácsonyt, még jó… 🙂 Az aprócska lurkók még az angyalkáktól és a Jézuskától várják az ajándékokat. A nagyobbak azonban már tudják, hogy valójában a szüleik műve minden. Tudják, hogy az ajándékot szeretteiktől kapják. Így hát, ők is szeretnének adni. A napokban hallottam egy nagyon édes és egyben elszomorító történetet.
Három kis barátnő kitalálta, hogy lepjék meg egymást karácsonykor. Ebbe a többi osztálytársukat is szerették volna bevonni, akik örömmel csatlakoztak is a kezdeményezéshez. A lányok izgatottan készítették a dobozt, amibe aztán beletették a papír fecniket. Minden egyes papír egy nevet rejtett. Ezután az összes kisdiák húzott egy nevet a dobozból. Annak „kellett” ajándékot vinnie, akinek a neve rá volt írva a papírra. Két kisfiú nem szeretett volna részt venni a játékban, ezért a lányok több nevet is kihúztak, nehogy valaki kimaradjon és szomorkodjon az ajándékozáskor. Az ötletgazdáknak kikötése is volt, az ajándék csakis saját maguk által készített lehetett.
Egy kis, két kezecskéjük által készített aprósággal szerették volna meglepni egymást. Mert a szívükben ott lobog az őszinte szeretet lángja.
Nem akartak nagy, drága ajándékokat. Csupán egy aprócska kedvességgel szerették volna meglepni egymást. A gyerkőcök lázasan készülődtek, mindenki szorgosan készítette az ajándékot.
Majd jött a kedves szülő, s itt kezdődik a történet elszomorító része. Felháborodva tette fel a kérdést egy anyuka a többi anyukának, hogy mégis mi ez az ajándékozási dolog. A gyerekek össze-vissza beszélnek és ő nem érti. Kinek volt ez egyáltalán az ötlete? Egy másik anyuka arra panaszkodott, hogy az ő gyereke nem akart részt venni ebben, mégis felírták a nevét és kihúzták őt, így ő is fog kapni meglepetést.
De miért kap már ajándékot, ha nem akart részt venni ebben?
Aztán volt olyan is, aki nem tudott semmiről, amiért a többi anyukát vonta felelősségre. Majd jött egy következő illető, aki próbálta elmagyarázni, mi is a lényege a játéknak. Ámde, jobb lett volna, ha inkább nem teszi, ugyanis ő már a saját elképzeléseit is hozzászőtte, miszerint, a gyerekek készítenek egymásnak ajándékot, ő pedig vesz mellé csokit meg még valamit…
A játék lényege épp az lett volna, hogy őszinte szeretettel készített ajándékokkal lepjék meg egymást a kicsik. Nem akartak vásárolt dolgokat adni egymásnak. Csupán egy kis örömet akartak szerezni osztálytársaiknak. Minden hátsó szándék nélkül. Ez az ő kis játékuk lett volna. Csakhogy jöttek a kedves szülők és elrontották az egészet.
Ilyen butaságokkal ölik ki az őszinte jóakaratot a gyermekek szívéből, pedig csak hagyni kellene őket, hadd játsszák a kedves kis játékaikat…