Kedves Zoli bátyám!
Most, hogy végre kiszabadultunk a karanténból, és utazhatunk jobbra-balra, mi történik? Leszakad az ég. Napok óta szakad az eső. A kertben akkora lett a gyom, hogy kétnapi brigád kell majd rá, míg újra megtaláljuk benne a fokhagymát. A cseresznye megrepedt, az eper elposvadt. Ami meg túlélte volna, azt felzabálták a meztelencsigák. Ez van, Zoli, a parasztnak sose jó. Ha túl nagy a szárazság, az a baj, ha túl sok eső esik, akkor meg az. A polgármesterhez még a tévé is kijött, mert az éjjel úszott az egész falu. Azt mondta a riporternek, több volt a víz a pincékben, mint a bor. De szerintem valakinek a fejébe is jutott abból a borból.
A Béluskáék kivitték a szivattyút a presszó elé, de a szerencsétlen naftát öntött a benzines aggregátorba, s mire rájöttek, miért nem működik, a víz már becsücsörgött a paplak pincéjébe. Tamás atya sűrűn vetette a kereszteket, meg szidta a Bélust, amiért mindig csak a pián jár az esze. Mondta is neki mérgében, hogy az esti litánia után meg ne álljon nála egy hónapig a szokásos deci miseborra. Bár, az amúgy is olyan savanyú, hogy csak a Bélus szereti.
Bezzeg, amit a pannonhalmi apát urak készítenek, na, az már igen! Onnan jut eszembe, hogy amint Matovič megengedte, már mentünk is egyet csavarogni Pannonhalmára. Mindig lenyűgöz az a hely. Bent a bencés apátságban még sosem jártam, de majd egyszer megkérem Tamás atyát, hogy vigyen már be, ha már egyszer négy évig oda járt gimnáziumba. De az apátok borát már nemegyszer kóstoltam. Hjajj, Zoli, emlékszel, milyen íze volt a mama szilvalekvárjának? No, mert van nekik az a Hemina nevű vörösbor, meg a másik, az Infusio.
Az mindkettő olyan, hogy ha belekortyolok, rögtön magam előtt látom a mamát, ahogy a 30 fokban áll a katlan mellett, szakad róla a verejték, és azzal a hatalmas fakanállal kevergeti a rotyogó szilvalekvárt. Ha legközelebb arra készülök, biz´ Isten, megállok érted és elviszlek magammal, vagy majd hozok neked is pár palackkal. Pannonhalmát soha nem fogja fenyegetni az áradás, ezért biztos, hogy ott ugyan soha nem lesz több víz a pincékben, mint bor.
Ez a sok eső viszont most megemelte a Kis-Dunát is rendesen. Épp most volt a ´65-ös árvíz évfordulója. Papa mindig emlegette, hogy mikor Csicsónál átszakadt a gát, azonnal indult haza az ostravai bányából homokzsákot rakni, nehogy hozzánk is elérjen a víz. Most meg mit hallani az ostravai bányászokról? Láttad te is a hírekben? Hogy szinte mindegyikük elkapta a koronavírust. Nincs mit ezen csodálkozni, hisz maguk is megmondták, hogy a föld alatt megfulladnának, ha maszkot kellene viselniük. Szegény papa, ha még élne, biztos összeszorulna a szíve…
Én azért remélem, hogy ez az özönvíz is eláll majd egyszer. Tegnap csónaktúrára mentünk volna. Az volt a terv, hogy Tallósról leevezünk Eperjesig. De hát ilyen esőben?! Akkor már inkább itthon maradok, lemegyek a pincébe, és megnézem, miből van lent több: borból vagy vízből. Na, egészségedre!
Ölel unokaöcséd!
Balázs