Borzongass még! (Saját élmény)

Egy ideje rákattantam a horrorokra. Ami nagy szó, mert egészen fiatal koromtól rettegtem, ha egy félelmetes hang megszólalt a tévéből, s ha még rémisztő képkockák is társultak hozzá, egyenesen mozdulni sem bírtam. Moziban még mindig nem merek horrort nézni, de itthon, amolyan terápiás jelleggel elkezdtem bepótolni, ami eddig teljesen kimaradt: megismerkedni a horror műfajával.

Ha hasonló cipőben jártok és egyszerűen képtelenek vagytok megnézni egy valóban félős filmet, higgyétek el, nem is olyan nehéz. Könnyen lehet a határokon tágítani, persze kicsi, apró lépésekkel, mindig egy picit és picit.

Szerencsére ma már találkozhatunk olyan horrorokkal is – nemcsak filmekkel, hanem egészen kiváló sorozatokkal is -, amelyek jóval intelligensebbek korábbi társaiknál. Nem – csak – az ijesztegetés a lényegük, hanem olyan mögöttes tartalommal is bírnak, amik valóban elgondolkodtatnak, esetenként olyan komolyabb, mély témákat is feszegetnek, mint a gyermekhalál utáni gyász, a kannibalizmus, vagy a pszichés betegségekkel való együttélés.

Most a SyFy gondozásából kikerült Channel Zero-ról szeretnék néhány szót ejteni, amely döntően hatott a világomra. Négy évadja jelent meg, mindegyikben külön sztorival, tehát egy évad egy kerek egész.

Mik a sorozat legjellemzőbb tulajdonságai?

Okos!

Ami az összes évadon keresztül lenyűgözött, az a szereplők okossága, az arra való törekvésük, hogy megértsék, mi is történik körülöttük. Persze a családjuk, barátaik fenyegetettsége ugyancsak motiváló hatással bír, de valahogy mind remek ösztönökkel járnak el és ami fontos, helyesen döntenek, mondhatni erkölcsösek, azaz fontosnak tartanak olyan emberi értékeket mint a hűség, barátság, szülői kötődés, önismeret és a saját korlátainkon való túllépés. Okosak a szereplők, okos a rendezés, okosak a mellépszereplők is, okosan felépített az egész, a díszlettől elkezdve az utolsó szófoszlányig.

Épp elég információ

Keveset beszélnek, nincsenek nagy és hosszú monológok, ezért minden elhangzott szó nagyon fontos. Lassan csepegtetik az infókat, sokszor bizony az egyik sokadik részben áll össze a kép. Nekünk magunknak kell összecsipegetnünk a morzsákat, a szereplők motivációját, hogy megértsük a cselekedeteiket. De no para, mert simán megy. Csak figyelni kell – az utolsó percig!

Logikus

Annak ellenére, hogy soha nem vagyunk tisztában a következő lépéssel, mert a szereplők és a történet menete egyszerűen kikövetkeztethetetlen, az utolsó részek környékén már megérkezhet a fejünkbe az Aha-élmény és rádöbbenhetünk, hogy már az első résztől kezdve arra a pillanatra/mondatra/végkifejletre volt felépítve az egész esemény.

Egyszerű képi világ, színek és kontrasztok, hanghatások

Annak ellenére, hogy a történetek messze nem hétköznapiak, a sorozatot nézve mégis olyan érzésünk van, hogy mindez akár a mi szomszédságunkban is történhetne. Egyedül a misztikumot megjelenítő szereplőket, lényeket kíséri némi meglepő hang-, vagy színhatás, ami csakis rájuk jellemző.

Tanulság

Mind a négy évad befejezése pontot tesz a sztori végére, lezárul. Nem csak a vége főcím jelzi a részek befejeztét tehát, hanem a szereplők felismerései, megértése és a történet – olykor valóban abszurd, de végül logikus – végkifejlete.

+ Egy tipp!

Eredeti hanggal nézd! A remek színészi játékhoz hozzátartozik az is, hogy halld a színész legapróbb neszeit is, mert még az is fontos információkkal bír. (Mondjuk nem is tudom, hogy a Channel Zeróból létezik-e szinkronos verzió.)

Kinek ajánljuk?

Olyanoknak, akik szeretik a misztikumot és nem feltétlenül a sok vér látványa nyűgözi le őket. Remek ötleteket sorakoztat fel, tehát aki az igényes horrorokat, thrillereket szereti és némi szellemi kihívásra is szomjas, akkor ez az ő pályája.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább