Poór Tibor: A továbbjutás teljesen megérdemelt, persze kellet hozzá az első félidő végén két príma bravúr Gulácsitól, aki amúgy is remekül felkészült a meccsre, megérdemelte volna a nullát, de ilyen meccsen nyilván ez nem túl fontos dolog. Kalmár? Már nemrég mondtam, hogy bombaformában van, spriccel az önbizalom belőle, ma pedig a szanaszét álló sorfalon keresztül rúgni a szabadrúgást, remek megválasztás volt. A VAR-sok? Pici humorral: nyilvánvaló, hogy a városok nem ítélnek tizenegyest egy hangya taszítása után… Következik az utolsó akadály – Izland, sok sikert Marco!
U.I. Közben az SK válogatott szenved, mint én a tejesleves fogyasztásánál – hosszabbítás következik.
Szigeti Attila: A mérkőzés tipikus este volt annak, hogy nem kell kimondottan szépen játszani, ha a csapatnak szüksége van a 3 pontra, mint jelen esetben a magyar válogatottnak. Azt szokták mondani, hogy „apró kis gólokkal el kell venni az ellenfél kedvét a futballtól”. Kalmár Zsolti kitűnő játékának köszönhtően ez megtörtént, aztán szépen le is cserélhették őt, hogy bekkeljék ki a mérkőzés hátralévő részét. Gólok? Talán az első kettőnél szerencsénk volt, de a harmadik mintaszerű volt. Ritka jelenség, hogy a játékos már majdnem fut neki a büntetőnek, amikor rájönnek, hogy a büntetőterületen kívül volt. Gulácsi is nagyon kellett ehhez a győzelemhez, na meg a csapat… Hajrá magyarok!
