Az interjú megjelent a Klikk Out 2020/07. számában. Fotók: Ugróczky István A 2021-es év kezdetén felidézzük tavalyi nagyinterjúinkat a nyomtatott lapszámainkból.
Gál Tamással egy teljesen új szakaszba lép a Komáromi Jókai Színház működése, ahogy a Jókaival egy teljesen új korszak és horizontok nyílnak a színész, május 20-tól immár igazgató életében is. Június utolsó napján erről beszélgettünk.
Három éve, mikor legutóbb beszélgettünk, két olyan év volt mögötted, amiben két úgymond mérföldkő is akadt a szakmai életedben, az egyik a Dosky-díj, míg a másik a Pirko c. filmbéli szereped. Akkor ezekre azt mondtad, hogy látványos dolgok, viszont nem múlik rajtuk túl sok minden. Tavaly megint ilyen mérföldkövekben gazdag éved volt: Jászai Mari-díj, Za sklom c. sorozat, vagy épp a tízszereplős Peer Gynt. Decemberben pedig elindult egy folyamat a Jókai-pályázattal, ami idén májusra valószínűleg felforgatta az életed. De áruld el te, hogy mennyire!
Hát ebből se lehet megélni! (nevet) Ez egy társadalmi szerepvállalás. Nem tudom, van-e még egy művész, aki irigyli tőlem. Ez nem egy királyság, ide egy szolga kell, akkorák a hiányosságok, főleg anyagi téren. Nekem az a feladatom, hogy megtaláljam azokat az anyagi forrásokat, melyek ezt az intézményt magasabb szintre tudják emelni. Nem tudunk támaszkodni csupán a megyére, ez már számomra nyilvánvaló.
Ez a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális intézménye, és elszomorító, hogy milyen aprópénzből kell gazdálkodnia.
Ami az életemet illeti, azt teljesen felforgatta. Azelőtt kiegyensúlyozott életem volt még ahhoz képest is, hogy egy „csavargó” vándorszínész voltam. A Csavar Színház már volt olyan szinten, hogy akár három napra is ki tudtam kapcsolni, és talán 3-4 év múlva elérem majd ezt itt is, de jelenleg még éjjel-nappal erről a színházról gondolkodom. Arról, hogyan tudnám megreformálni, még jobbá tenni.
Ez volt gondolom az elsődleges motivációd, amikor egy nagyon rövid határidő, alig több mint egy hét alatt kellett benyújtani pályázatot az igazgatói posztra. Mi fért akkor ebbe bele?
Volt mit beleírni a pályázatba, mert rengeteg a tervünk. Például hogy a felvidéki magyar, azaz a mi irodalmunkat színpadra vigyük. Hogy olyan szintű drámák szülessenek meg színpadon például Grendel Lajos New Hont-jából, vagy Hunčík Péter Határeset c. művéből, hogy azok tényleg ütőképes előadások legyenek akár egy nemzetközi fesztiválon is. Ugyanakkor ezt így megálmodni és elmondani nagyon könnyű. Már a Csavar Színházban is az volt a vágyam, hogy például egy Grendel-művet színpadra alkalmazzak, de kicsik voltunk hozzá. A Peer Gynt is úgy születhetett meg, hogy koprodukcióban mellettünk állt egy kőszínház (a Soproni Petőfi Színház – a szerk. megj.).
De most itt van ez a kőszínház a maga teljes apparatúrájával, és az alternatív világból hozott ötleteket most itt lehet megvalósítani.
Ezalatt nemcsak a Jókainak a Csavarral, hanem bármilyen olyan alternatív csoporttal való kapcsolatát értem, amelyet ez az intézmény meg tud erősíteni, és amelyek ezt az intézményt fel tudják frissíteni. Ha ezek a fórumok összefognak, hatalmas dolgokat tudunk elérni a felvidéki magyar drámairodalom terén.
Mire kiderült, hogy téged javasol a megye a színház igazgatójának, jött a koronavírus-járvány. Könnyített vagy nehezített ez azon, hogy felkészülhess az igazgatói poszt elfoglalására?
Teher alatt nő a pálma, szokták mondani. Rendkívül megnehezítette, főleg úgy, hogy kaptam egy üres kasszát. Így nagyon nehéz volt tervezni. Adósai maradtunk a bérleteseknek, akiknél ki kellett váltanunk két előadást, melyek nem készültek el. Ez végül kisebb formációjú, 2-3 szereplős előadásokkal sikerült. A Csavar (Bergman: Jelenetek egy házasságból) és Olasz Istvánék (City Reboot) egyik előadásával (Kiss Csaba: De mi lett a nővel), tehát az alternatív színházak mentették meg ezt az évet. Most már arra kell koncentrálnunk, hogy pénzt keressünk, mert szükség van a bevételre.
Az idei tavaszi terv teljes mértékben elúszott, vagy átmenthető valami a következő évadra? Mit tudhatunk az ősszel kezdődő évadról?
Egy darabot sikerül „átmentenünk”, ez a Szeretkezz, ne háborúzz!, Arisztophanész Lüszisztraté című művének színpadi átirata, Hargitai Iván rendezésében. A jövő évad első bemutatója lesz, amit a kollégák júliusban befejeznek. Két héttel a bemutatója előtt tört ki a koronavírus-járvány.
A sort Czajlik József folytatja majd. Ő itt legutóbb a nagyszínpadon Kiss Péntek József igazgatósága alatt rendezett, mégpedig egy nagyon emlékezetes előadást, az Amadeust. (A későbbiekben csak stúdióelőadásokra kapott meghívást.) A darab, amit most választott, nagyszerű, Tadeusz Słobodzianektől A mi osztályunk, és a nagyon jó színészek játszanak majd benne, például Lucskay Róbert, a Royal Shakespeare Company és a Globe Színház színésze.
Utána Eperjes Károly rendezi Szigeti József A vén bakancsos és fia, a huszár c. zenés népszínművét, majd Michal Vajdička, a Szlovák Nemzeti Színház volt igazgatója érkezik Luigi Pirandello darabjával, a Hat szereplő szerzőt keres cíművel.
A Stúdióban, melyet Benkő Gézáról szeretnénk elnevezni a jövőben, Matusek Attila kezd a Hamlettel, ami azért rendkívül fontos, mert csak pozsonyi színművészeti egyetem magyar növendékei játszanak majd benne. Utána Rastislav Ballek viszi színre Nádas Péter Temetés című színművét, de a későbbiekben több fiatal alkotó, mint a lévai származású, pozsonyi egyetemen végzett Rédli Károly is lehetőséget kap.
Két évre előre látom, hogy kik fognak rendezni. A jövő évadunk megvan, a következőt pedig már szinte le is nyilatkozhatnám, csak még nem publikus.
Az első évadunk célja, hogy legalább egy bérletes házzal több nézőnk legyen. Nagyon fontos, hogy legalább ennyien vásároljanak bérletet, mert ez a színház egzisztenciájának az alapja.
Február végétől lehetett tudni, hogy téged javasolnak a posztra, de hivatalosan május 20-tól vagy a Jókai igazgatója. Mivel telt az ezt megelőző, közel három hónapod?
80 előadást mondtunk le a Csavar Színházzal, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy szenvedtem ebben az időszakban, mert a feleségem rendkívül jól főz, és ez látszik is rajtam! (nevet) Építettem a pajtaszínházat, ami a szívügyem. Még rengeteg minden kell a befejezéséhez, de már most gyönyörű, és ha a koronavírus is úgy akarja, akkor már idén nyáron tarthatunk gyerektábort. Ez a lovasszínjátszó-tábor ami idén ötödszörre kerül megrendezésre, és hát ötletek garmada van a fejemben, hogy min szeretnék dolgozni a gyerekekkel.
A hetényi telketek egyik szegletében épülő pajtaszínház jövőjét befolyásolja az, hogy igazgató lettél a Jókaiban?
Hát a Csavar csűr, merthogy így szeretném majd nevezni, úgyse arról szólt volna, hogy állandó jelleggel lennének ott programok, legfeljebb havonta egy-kettő.
Ez inkább szívügy – hadd legyen a mi szakmánknak az ünnepe, és egyben a családom ünnepe is, hogy létrejön.
Ez tényleg olyan, mint amikor az amatőr színjátszók összeállnak, és csinálnak egy darabot. Még nem gondolnak gázsira, vagy hogy hányszor fogják játszani, hanem csupán jó együtt lenni. A Csavar csűr minden akciójának ez lesz a lényege. Legyen az színház, népzene, néptánc vagy egy vetítés a barlangászatról, csillagászatról. Ez egy kis kulturális központként működhet mindennel együtt, ami az embert jókedvre deríti.
A két szlovákiai magyar kőszínházat most két olyan ember vezeti (Czajlik József a Kassai Thália Színház igazgatója), akik egyébként is közel állnak egymáshoz, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Ez mit eredményezhet?
Rengeteg közös koprodukciós lehetőséget látok ebben a barátságban. Hozzá kell tenni, hogy a magánéletben ugyan nagyon jó barátok vagyunk, a szakmai életünkben viszont elég szigorúak vagyunk egymással. Ő velem mint színésszel, én pedig vele mint leendő rendezővel, aki az én igazgatásom alatt az első darabot fogja itt bemutatni. Persze nem visszük túlzásba ezt a szigort, mert alkotni csak szabadon lehet, de az építő jellegű kritikát mindig elmondtuk egymásnak.
Az igazgatói posztnak a családi életedre nézve nyilván pozitív hozadéka, hogy talán kevesebbet fogsz utazni, de hogyan befolyásolja a Csavar Színház jövőjét?
Ami a családomat illeti, közelebb vagyok kilométerben, de időben sokkal távolabb.
Már most látom, hogy sokkal kevesebb időt tudok tölteni a gyerekekkel, márpedig a legkisebbik, a hétéves kislányom még sűrűbben igényelné az apai odafigyelést. A Csavarral tényleg rengeteget utaztunk, de a szabadnap valóban szabadnap volt, és most ez nincs. Állandóan a színház körül forgok, és ha nem vigyázom, reggeltől estig mások gazdálkodnak az időmmel.
A Csavar Színházzal kapcsolatban viszont üzenem mindenkinek, hogy működik tovább, nagyon szívesen fogadjuk a felkéréseket. Én a Csavar Színházban színész vagyok, és azt hiszem, hogy vagyok olyan színész, aki érdemes arra, hogy játsszon is. A Jókai Színházban igazgató vagyok és csak akkor játszom, ha már nincs más megoldás. Egyelőre úgy néz ki, hogy a következő évadban egyetlenegy darabban leszek benne, ha viszont vészhelyzet van, például be kell ugrani, és más művészt nem tudunk erre felkérni, akkor én leszek előrántva. Ez így természetes, ezért is említettem a szolgai funkciót – én vagyok ebben az intézményben a legelső, de egyben a legutolsó ember is.
Az nem jó vezető, aki csak a legkényelmesebb helyzetekben vezető. A vezetőknek utat is kell mutatniuk alázatban és szorgalomban is.
Gyakran kerül szóba a járvány második hulláma. Létezik ilyesmire forgatókönyv, hogy mit kezdene magával a Jókai? Létezhet egyáltalán bármilyen alternatívája a színházi életnek, ha a kőszínház maga csukva van? Vannak erre példák?
Volt egy nagyon jó ötlete Mokos Attilának, aki a művészeti tanács tagja, hogy az iskolai tananyagot segítsük bizonyos költők műveinek feldolgozásával videón, melyen az életükről is beszélnénk. Továbbvittük ezt az ötletet úgy, hogy felvidéki magyar költőkről szóljon, mert ugye ki fog velük foglalkozni, ha nem mi?! Már el is kezdtük volna, de akkor hirtelen megnyílt a világ. Viszont gondolom, hogy ha megint beüt a krach, ezzel foglalkoznánk. Fel is vettük már a kapcsolatot pár költővel, és nagyon örültek neki.
Hogyan hatott ez a kinevezés az előrelátó és tervező gondolkodásmódodra? Nyilván megvoltak eddig is az évados célkitűzéseid, de mi az, ami mondjuk a következő 5 évedre vonatkozik a Jókainál, esetleg azon is túlmutat?
Ugye, én még igazgatóként nem bizonyítottam semmit. Ezt az öt évet viszont úgy lőttem be magamnak, hogy végigcsináljam tűzön-vízen át. Remélem, sikerül. Hosszabb távon óriási eredmény volna, ha megkétszereznénk a bérletesek számát. Ez volna a közönségsiker, a másik pedig a szakmai. Ha el tudnánk jutni a POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó), és Kisvárdáról is minél több díjat tudnánk bezsebelni. Ha a szlovák, de a nemzetközi fesztiválokat is meg tudnánk célozni.
Szeretném, ha tétté tudnánk tenni a felvidéki magyarság számára, hogy van egy színháza.
Én nem vagyok a legprofibb focirajongó, de 5-10 DAC-meccsen már ott voltam, mert úgy érzem, hogy van tétje, hogy ott valami történik és erről beszél Dunaszerdahelytől Királyhelmecig mindenki. Úgy érezzük, hogy ez a miénk, amire joggal lehetünk büszkék. Van egy csapatunk.
Nagyon jó lenne, ha sok ember érezné úgy, hogy a Jókai Színház is az ő csapata.
Ez rengeteg munkát igényel a mi részünkről is, hogy az előadásokra öröm legyen eljönni, de minden felvidéki magyar ember felelőssége, hogy hogyan kezeli azt a pár színházat, amije van.
Emellett azt szeretném, hogy énutánam minél kevesebb felvidéki színész mondhassa azt, hogy nem kapott itt egyetlenegy lehetőséget sem. Nagy eredmény volna számomra, ha a lehető legtöbb művészre tudnánk odafigyelni. Ha azt mondanák az igazgatóságom után, hogy ez a felvidéki magyar művészek előtt egy nyitott bázis, egy nyitott műhely, ahol jó előadások születtek. A nyitottság alatt nem az anarchizmust értem, hogy bárki bármikor bármit behozhat ide, hanem a művészi nyitottságra gondolok.
Hogy fegyelmezett munkával szabadelvű alkotások szülessenek itt. Nekem az mindennél többet jelentene, ha azt mondanák az igazgatásom után, hogy ez így volt, hogy jól éreztük magunkat, jó volt itt alkotni.