Poór Tibor: Érdekes, de természetesen príma befejezése volt ennek a meccsnek. De menjünk sorba… Abban az esetben, ha a pánik ember lenne, pontosan úgy nézne ki, mint Jannik Müller. Ezt a srácot már leamortizálták az edzők – helyesen – egy fapados focira, hogy minél kevesebbet rontson. Eddig légiósként is a gyengébb hátvédek közé tartozik a Fortuna Ligában. Kemény? Lehet, de ha egy szlovák vagy magyar légióst így megbolondítanák egy német csapat mezében, mint a gólnál Jannikot, jó pár meccsen a tribünön ülne. Amúgy a védekezés még mindig szervezetlen és kaotikus, mert nincs szervező hátvéd. Pont. Remélem lesz. A csapat offenzív részéről egyelőre túl sokat nem lehet mondani, mondjuk egy ilyen ellenfél ellen azért aktívabb játékot vártam, na jó, rendben, a felkészülés ilyen stádiumában azért még darabos, nyers és csiszolatlan a játék… de nagy intő a gólon kívül a védelem négy kirívó bakija. Az első félidőben a Vasas játékosa elhamarkodottan kapura lőtt, pedig bal oldalon két ellenfél jatekosától is elfutottunk, így teljesen szabadon maradtak közel a tizenhatoshoz. Végezetül, a hátvédjeink háta mögé irányított labdák nagyon rossz helyezkedést és elég naiv lestaktika kivitelezést hoztak, és természetesen az ellenfélnek gólhelyzeteket. Na, megyünk tovább és hajrá DAC!
Szigeti Attila: Nem tartozik a kedvenc értékeléseim közé egy januári felkészülési mérkőzés, még akkor sem, ha elég régen láttam szeretett csapatomat. Taktikailag nem láthattunk nagy változást a Storck-Németh edzőkettősünktől, és szinte úgy folyt a Vasas elleni mérkőzés, mint ahogy már megszokhattuk. Néha nagyon sok passzból épült fel a támadásunk, és a Vasas néha megmutatta, hogyan kell három érintésből a kapunk elé érni. A kapott gólunknál Müller – Kružliak helyezkedéséről edzői tanulmányt tudnék írni. A végére pedig ellenfelünk beleesett egy régi magyar futballbetegségbe, hogy egy mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja azt. Nehéz lábakat és edzőmeccses felfogást láttam több játékosunknál.