E heti ankétunkban olyan helyi „bölcseket” kérdeztünk, akiket nem csak gyümölcsöző vállalkozásaik révén ismerhetünk, hanem olyan emberekként is, akik „betlehemi csillagként” ragyognak csallóközi életünk egén, utat mutatva megváltásunk felé. Ez nem kétséges. Antal Ágota, Hunčík Kata és Kovi tanácsaiból mind sokat tanulhatunk. Vajon ők hogy birkóznak meg a jelenlegi helyzettel?
HUNČÍK KATA
(jógaoktató)
Mi az a 3 tanács, amit Te magad is megfogadsz a pandémia idején, és másokkal is szívesen megosztod?
A különféle jóga és meditációs képzéseim során gyakran elhangzott az az útmutatás, mely szerint rendkívüli helyzetekre békeidőben kell felkészülni. Ram Dass pedig a ‘Tudatos öregedés’ c. előadásában ugyanezt a tanácsot fogalmazza meg, amikor azt mondja, hogy az öregedésre a harmincas éveinkben kell elkezdeni a felkészülést. Elsőre paradoxonnak tűnhet e két kijelentés, hiszen a rendkívüli helyzet éppen attól rendkívüli, hogy korábban nem volt hozzá szerencsénk, a harmincas éveiben járó fiatal pedig nyilván nem tudja, milyen egy nyugdíjas helyében lenni. Hogyan lehetne akkor felkészülni ezekre az állapotokra? Egyszerűen úgy, hogy ‘békeidőben’, azaz fiatalon, egészségesen, optimális életkörülmények között lefektetjük a stabil alapjait azoknak az erőt adó, inspiráló szokásoknak, melyek kitartó elköteleződés után beépülnek a mindennapjainkba és természetessé válnak számunkra. Olyannyira természetessé, hogy jöjjön bármi ‘rendkívüli’, ezekhez a módszerekhez gondolkodás és kétségbeesett kapkodás nélkül fordulhatunk.
Az alábbi három ‘tanács’ többségében ilyen régi bevált inspiráció az én életemben, melyek segítenek karban tartani a test-lélek-elme hármas egységét. Fogadjátok szeretettel!
1. A TEST karbantartása kellő mozgással. Elcsépeltnek tűnhet, de ez az igazság: egy fizikailag aktív óra után javul az anyagcserénk, az oxigén ellátásunk, a közérzetünk, csökken bennünk a feszültség, szorongás és számtalan egyéb pozitiv változást tapasztalunk (nemcsak testi szinten). Számomra ezt a mozgást jelenleg a jóga ászanák mellett a futás nyújtja, illetve az egyre gyakoribb természetjárások. Igen, bevallom, hogy kijárási tilalom alatt is megtalálom a módot arra, hogy friss levegőt, napfényt és a természet erejét magamba szívjam.
2. A LÉLEK karbantartása olyan tevékenységekkel, melyek képesek bennünket felemelni. Egész eddigi életemet végigkísérte a zene szeretete és utóbbi időben legfőképp az éneklés, mantrázás. Mondhatnám, hogy békeidőben simán felemel, kritikus mélypontokon pedig nem kevesebb, mint túlélést jelent, ha énekelhetek. (Igaz, legutóbb az alsó szomszédot is ‘felemelte’, aki erőteljesen tiltakozott, hogy túl zavaró neki az ének, de hát nem vagyunk egyformák!) Bármi legyen is az, ami a lelki töltődést adja nekünk, azt tessék előhúzni a háttérből és a középpontba helyezni!
3. Az ELME karbantartása számomra a meditációt és befelé fordulást jelenti. A mentális megpróbáltatás talán a legnehezebb ebben az időszakban, hiszen sokan szembesülünk a belső feszültségeinkkel, türelmetlenségünkkel, bizonytalansággal, félelmekkel, és a kapcsolatainkban is felszínre kerülhetnek olyan problémák, melyekről eddig nem tudtunk, vagy egyszerűen a szőnyeg alatt tartottuk őket. Az elme a tehetetlenségében készen állna akár olykor megzavarodni is. Meditálni vagy befelé fordulni számomra annyit jelent, hogy egy nagyon éles tükörbe nézek: mi történik velem egy adott pillanatban, hogy érzem magam, milyen félelmek vagy kétségek mutatkoznak meg? Csak ülök csendesen, igyekszem magam nem megítélni és ostorozni, hanem csak hagyom, hogy megmutassa magát minden, ami jönni akar. Ha úgy érzem, külső segítségre van szükség, akkor nem habozok segítséget kérni, hiszen egy külső perspektíva mindig rá tud világítani elménk holtszögeire. Jöjjön bármi, a legborúsabb nap végén is ott van az életbe vetett bizalmam.
Végül pedig, tiltás ide vagy oda, az emberi kapcsolatokat nem szabad feladni. Az elmúlt egy év rengeteg alkalommal visszaigazolta a közösség erejét. Hál’ istennek nálam a baráti kapcsolatokat ezek a szigorítások nem érintették; együtt nevettünk, sírtunk, olykor a virtuális térben, máskor a végtelen égbolt alatt… ezért végtelenül hálás vagyok. Ha a fenti ötleteket együtt tudjuk megélni szeretteinkkel, a jótékony hatás szerintem hatványozottan felerősödik!
KOVÁCS „KOVI” ZOLTÁN
(A VándorLáss alapítója)
Mi az a 3 tanács, amit Te magad is megfogadsz a pandémia idején és másokkal is szívesen megosztod?
Éppen most jöttem be az udvarról, ahol a napi chi kung, tai chi chuan gyakorlataimat szoktam végezni.
A napi rutinom nem sokat változott a járvány idején (nyilván kimaradtak a sivatagi, esőerdei stb. utazások, expedíciók), de az igazán lényeges történések változatlanok.
Amit elsősorban igyekszem elkerülni, – és jó szívvel ajánlom másoknak is-, az a hírek, híradók, közösségi média és társai. Nincs televíziónk, rádiót ritkán hallgatok, a neten pedig arra keresek rá, ami valóban érdekel.
Amint az előbbit elkerüljük, egyrészt a félelemérzetünk, rettegési együtthatónk exponenciálisan kezd csökkenni – ez pedig úgy az egészségünkre, mint a kedélyállapotunkra csodálatos hatással lesz/lehet-, másrészt rengeteg szabadidőnk szabadul fel.
Ezt a felszabadított időt rendszeresen meditációra, chi kung gyakorlatokra, olvasásra, beszélgetésekre fordíthatjuk. Ezek egészségvédő, egészségmegőrző hatása felülmúlhatatlan.
Ha mindezt azzal „tetézzük“, hogy gyakorlatainkat a természetben, a friss levegőn végezzük és legalább heti rendszerességgel hosszabb (erdei, hegyi) gyalogtúrákat sétákat is beiktatunk, nyert ügyünk van.
Ami még esszenciálisan fontos, az a személyes kapcsolataink minősége és egyáltalán a léte. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a családom, barátaim egy részével folyamatos a kapcsolatunk. Akikkel nem tarthatok személyes kapcsolatot, azokkal (ahogy ma délután is tervben van) online sörözések, beszélgetések során „találkozunk“. Én a havas udvaron, van aki napfényes tengerparton…
ANTAL ÁGI
(Vállalkozó, városi képviselő)
Mi az a 3 tanács, amit Te magad is megfogadsz a pandémia idején és másokkal is szívesen megosztod?
Az első és a legfontosabb, hogy a félelmet nem engedem be a házamba, sem a szeretteim szívébe. Betartok minden rendeletet. Amikor a saját életünkben kapjuk a megpróbáltatásokat, azokkal is szembe kell nézni, és nem tudunk megfutamodni, ok, lehet, látszólag egyszer kétszer igen, de ebben az esetben addig érkeznek a koppintások, és egyre feltűnőbb módon, amíg már végre észre nem vesszük, hogy nem tudjuk megúszni, bele kell menni a problémába, a mélyére ásni, elfogadni, megérteni, tudatosítani, majd megoldani. Valahogy így van ez ebben a járványhelyzetben is szerintem, ezt a feladatot most össznépi szinten kapjuk. Nem tudunk elmenekülni előle, türelemmel, megértéssel ki kell várni a végét.