Mikor lesz vége a korlátozásoknak?! Kiáltunk fel otthon a gyenge pillanatainkban, majd azzal a lendülettel a bárszekrényhez vonulunk és öntünk egy kis konyakot. Csak úgy, a hecc kedvéért.
Ezt tesszük, nem igaz? Ha jó hírt kapunk, koccintunk, ha átmentünk a vizsgán akkor is. Ha jó a zene, jöhet a feles, engedjük el magunkat! Ha kispéntek van, vagy rendes péntek, vagy szombat este, vagy hétfő, szinte mindegy is. Indokot mindig találunk, ha egy kis lazulásra vágyunk.
A legkézenfekvőbb az alkohol. Lefogadom, hogy az otthoni piamennyiség az utóbbi egy évben megtöbbszöröződött nálatok is. S ugye nem azért, mert a vendégeink száma is több lenne, hanem egyszerűen azért, mert jól esik a tudat, hogy amikor csak akarjuk, bármikor tudunk magunknak egy kis mesterséges jókedvet teremteni.
Valahogy most még inkább szükségünk van arra az érzésre, hogy ha pillanatnyilag gyengék is vagyunk, és egyszerű önkontrollal épp nem megy a kedvcsinálás, van valami, akármi, ami segíthet lelazulni, kiengedni a gőzt.
Lefogadom, hogy mindenkinek van egy kis titka, amivel javítani próbál a közérzetén. Van egy kis extra finom jégkrém a fagyban, vagy karamellás dugicsoki a spájzszekrény legfelső polcán, vagy egy plusz zacskó csipsz, ha rátörne a rághatnék, ha a feszkót úgy akarná levezetni, hogy minden útjába kerülőt megrág, felfal és elemészt.
Bárcsak a karantént is ilyen könnyen bekebelezhetnénk és vele ezt az egymástól való szívszorító távolságot is megsemmisíthetnénk.
Sajnos most szabadon „bűnözhetünk” otthon. Utat engedhetünk a vágyainknak, a testi és lelki étvágyunknak egyaránt. Hiszen nem lát senki, és különben is, kit érdekelnénk most, mindenki a saját bújával, bajával van elfoglalva, a saját sebeit nyalogatja. Miénk a tér, miénk az irányítás. Ugyan csak mikroszkópnyi helyünk van erre, de akkor is.
Viszont gondoljuk meg jól, hogy mit és hogyan tolunk, mert a végén, amikor eljön majd, azaz visszajön a nagy szabadság, nem biztos, hogy ki tudunk mászni a saját magunk ásta csapdánkból!
A megszokás nagy úr. Mondják a bölcsek, no és persze azok is, akik már megpróbáltak a szokásaik csapdájából kiszabadulni. Sokszor szinte lehetetlen. Ezért nagyon fontos, hogy most is észnél legyünk és okosan toljuk, amit tolunk. Maradjon a kezünkben az irányítás!